7. rész

Sziasztok!

Tudo, hogy késtem egy napot, de szombaton szülinapom volt és vasárnap ne gépeztem.
Ide tudok feltenni részt, mert vannak előre megírt részek, de a Runaway Trainbe sajnos csak szerdán, mert nem írtam egy sort se még. Sajnálom.
Naaa. Jó olvasgatást.
csók


Edward

- Szia - egyszerre köszöntünk ugyanolyan halkan. Álltunk egymással szemben, fejemet lehajtottam és nem tudtam megszólalni. Végül Bella törte meg a csendet egy torokköszörüléssel.
- Nagyon sajnálom... a... Jacobos dolgot - pironkodva, szégyenlősen nézett fel rám, mire ökölbeszorítottam a kezem és próbáltam mosolyogni.
- Nincs semmi baj Bella - hiába akartam elkerülni, ugyanolyan lágyan ejtettem ki a nevét mint anno mikor még együtt voltunk.
- Ó Edward! - Bella a hátát a falnak vetette és hevesen szedte a levegőt. - Én tényleg nem ezt akartam. Nem könnyű nap mint nap látni, mennyire... szenvedsz. Szenvedünk. Amikor itt vagy és látlak elönt a bűntudat és szomorúság. Sosem akartalak téged kitenni ilyennek. Emellett érzem, hogy még mindig szeretlek. De délután, amikor Jake meglátogat... - mélyet sóhajtott. - Nem is tudom. Minden megváltozik. Más mint veled volt. És... ez is tetszik - összezavart, bűnbánó tekintettel nézett rám. Pillanatokig kerestem a szavakat, nem tudtam mit is mondhatnék erre a heves érzelemkitörésre.
- Megértelek Bella. Azt akarom, hogy boldog legyél, és ha te a boldogságot Jacob Black mellett találtad meg, hát akkor azt elkell fogadnom. Tudom, hogy sok szenvedést okoztam neked amiatt ami vagyok, de kérlek ne haragudj rám. Tényleg mindent megpróbáltam...
- Edward - olyan lágyan és szeretetteljsen mondta ki a nevemet, hogy rögtön elhallgattm és kíváncsian fürkésztem a barna szempárt. - Ne hordj itt nekem össze ilyen butaságokat. Az életemben a legjobb dolog Te voltál. Nem okoztál szenvedést nekem. Imádtalak. Szeretlek. De már kicsit másképpen mint akkoriban. Nem akarom, hogy elemésszen téged a bűntudat azért mert mi szakítottunk. Ne érezz bűntudatot. Inkább gondoljunk egymásra szép emlékként.
- Tetszik az ötlet - végre egy őszinte mosollyal nézhettem Bellára. - És Jacob jól bánik veled?
- A lehető legjobban - mosolyodott el szerényen. - Esélyes az új lány?
- Danielle? Igen. Azt hiszem kezdem megszeretni őt. Fura lány de pont ez vonzz benne.
- Mit mondhatnék? Örülök, hogy találtál valakit - mosolygott rám bátorítás képpen. - Tudja, hogy micsoda csodás lény is vagy, vagy ezt még titok fedi?
- Tudja - gondoltam rá, hogy elmondjam a történetét Daniellenek, de elhessegettem a gondolatot. Nem akartam elárulni őt. Majd Elle megteszi, ha akarja.
- Hmmm... hamarabb rájött, mint gondoltam volna. És igazán szép lány.
- Énis így gondolom - a csengő szakította meg a beszélgetésünket. - Mennem kell. Jó volt tisztázni mindent Bella.
- Igen. Viszlát Edward!

Dainelle

A biológia dolgozat ment mint a karikacsapás. Könnyebb volt, mint gondoltam és ahol elakadtam Edward könnyedán súgott. Néha be is írta helyettem, villámgyorsan amit még én sem láttam. Volt egy feladat ahol elakadtam és az órát kezdtem el szugerálni, és vizuális természetem lévén emlékezni próbáltam a könyv azon lapjaira ahol a feladat megoldását véltem. Homályosan derengett valami... Elkezdtem kutatni az agyamban a válaszok után. Mire eszembe jutott és visszanéztam a papíromra kivolt töltve a feladat az én kézírásom szerint. Halkan sóhajtottam és Edwardra néztem. Finoman megböktem, mire szélesen vigyorogni kezdett, és elsuttogott egy "szívesen" félét. Forgattam a szemem, de azért visszasúgtam neki, hogy: köszönöm.

- Milyen órád lesz? - kérdezte a folyosón sétálva a többi diák között. Olyan zaj volt, hogy csodálkoztam hogy hallom Edward hangját.
- Öm... azt hiszem testnevelés. Annak ellenére, hogy kicsit ügyetlen vagyok szeretem ezt a tantárgyat.
- Ez vicces - és nem hiszitek el de kinevetett.
- Ne nevess ki. A röpit meg a focit tényleg szeretem... a többit már nem annyira. Meg amikor erősítünk. Úúú - girmaszoltam egyet, mire mosolyogva magához húzott.
- Megnéznélek röpladázás közben.
- Meglepődnél mennyire elszántan tudom ütögetni a labdát. Más kérdés, hogy a végén kisebb sérülésekkel végzem, mert ugrás után a földön landolok, de megesik az ilyen...
- Na most kielégíthetem a kíváncsiságomat. Össze lesz vonva a két osztály.
Nem mondtam volna, hogy Edwarddal csak évfolyamtársak vagyunk? Egyedül biológián vagyunk együtt, ő azt tanulja emelt óraszámban. Én pedig a humán dolgokat. Meglepődtem, az összevont tesin és meg is rémültem, mert előre tudtam szerencsétlenebb leszek a szokottnál, mert ha Edward figyelni fog - ami kétséget kizáróan így lesz - akkor stresszes leszek. Ahh Istenem.
- Jaj ne mááár! - siránkoztam kissé hangosan, mire újra csak felnevetett. Nagyon sokat nevet mostanában. Ez miattam lenne? Örülnék neki. - Majd Bellával feszítek. Ő is ugyanolyan szerencsétlen.
- Rosszabb mint te. Amikor elkezdtem őt megismerni, feltűnt, hogy a legtöbbször a saját lábaiban esik el.
- Jó. Megnyugodtam - mosolyogtam majd a mosoly lefagyott a arcomról. - Ó nemár Adamék is velünk lesznek... - amint ezt kimondtam megjelentek vadul vigyorogva.
- Nem örülsz hugi? Most felmérem a képességeidet - vonogatta a szemöldökét Adam mire fájdalmasan felnyögtem.
- Káprázatos.
- Nyugalom Elle, ha lenne valami biztosítunk a védelemről.
- Persze... Hány vámpír is lesz abban a teremben? Te, Sophie, Audrey, Alice, Jasper és Edward - Emmett és Rosalie felettünk jártak egyel, szóval ők már végzősök. A tesóim is 19 éveseket játszanak kivéve Audreyt aki 17-et mégis úgy döntöttek velem fognak járni. Velem akarnak érettségizni. - Biztos védelem - motyogtam és a tornaterem felé kezdtünk el menni. Edward szorosan mellettem, a többiek mögöttünk jöttek.
- Mondd csak - fordultam Edward felé, mire várakozóan nézett rám. - Nem zavar az illatom?
- Szeretem az illatod és bírom a kiképzést. Bella mellett megszoktam.
- Értem. Sikerült megbeszélnetek mindent?
- Aha - bólintott. - Örül, hogy rádtaláltam.
- Ó hát még én hogy örülök - vontam fel az egyik szemöldököm és átöleltem a derekát.
- Kár, hogy nem tudok olvasni a gondolataidban.
- Nem találnál ott semmi érdekfeszítőt - erre már nem válaszolt csak sejtelmesen mosolygott.

A testnevelés órát írjuk le úgy egy szóval, hogy: BORZALMAS! Amúgy élveztem volna, ha tudom hogy nem figyel senki árgus szemekkel, várva hogy hasra essek. Frusztrált voltam és lesüllyedtem Bella szintjére. A tanár többször is megjegyezte, hogy nem vagyok formában. Hát még én mennyit morogtam. Adam nagyon jól szórakozott rajtam, Edward néha aggódott testi épségemért de megnyugtattam, "semmi bajom, csak egy karcolás" szöveggel. Jasper nem szólt semmit, csak mosolygott. Alice mindig a segítségemre sietett, nehéz dolga volt, mert Bellára is ő figyelt. Bár vele nem történt ennyi minden mint velem. Ő inkább a pálya elrejtett zugában állt és ha labda közeledett felé egyszerűen arrébb lépett. A lánytestvéreimm, meg túlzottan nem lepődtek meg és reményvesztetten sóhajtoztak. Én meg égtem mint a rongy. Nagyon kellemetlenül éreztem magamat. Az óra felénél kicsit összeszedtem magam és próbáltam a labdára koncentrálni és nem Edward tökéletes testére. Szereztem pár pontot a csapatomnak, nagy árat is fizetnek majd ezért! A röpizés alapjáraton nem olyan veszélyes sport, most mégis azt éreztem ezek engem megakarnak ölni. Egy csapatba kerültem Edwarddal - amit köszöntem Istennek - és Audreyval. A többiek annyira nem számítottak.
Aztán volt az a rész, amikor előre kerültem Edward mellettem volt és erősen koncenráltam a labdára. Próbáltam kizárni az Adoniszt ott mellettem. A labda jött és ugrottam. Pont elértem, elütöttem és pontot szereztem, csak észrevettem, hogy vészes közelségbe kerültem Edwardhoz. Szóval vetődtem a labda miatt és végül rajta végeztem. Édesen felkacagott miköben fújtattam mérgemben. Végül a mellkasába temettem az arcom és morogtam.
- Ennél rosszabb már nem lehet - nem voltam hajlandó felemelni a fejemet. Kényelmesen elhelyezkedtem Edward testén.
- Legalább megtapasztaltam a labda iránti elszántságodat - mosolygott és cirógatta a hajamat.
- Edzőő báácsii! - kiáltottam, hogy meghallja. Rámnézett. - Nem bírom tovább, kimehetek?
- Menj Elle, menj - az egyik tanár akit bírtam. A becenevemen szólított, és kedvelt néhai bénaságom ellenére szóval bármikor kimehettem óra közben. Most már cak 10 perc van hátra és komolyan nem bírtam volna elviselni még két megalázó esést.
- Kimegyek vele - szólalt meg Edward.
- Menj Edward te is - legyintett nem törődöm sítlusban én pedig vigyorogni kezdtem. Egyre jobban kedvelem edző bácsit.
Feltápászkodtunk, és kifelé vettük az irányt. Még hallottam Adam nevetését és az 'én hugom' elhangzását. Mélyet sóhajtottam.
- Ne keseredj el igazán jó voltál csak kicsit mindig elestél...
- Nos igen. Ez is miattatok van - beléptünk a lány öltözőbe. - Ha te nem néznél ki ilyen veszettül jól és emiatt nem figyeltelek volna állandóan talán sikerült volna összpontosítanom 100%-an - ismertem be kissé morcos ábrázattal.
- Megbocsáss, kellett neked ott ugrálnod előttem ebben a rövidnadrágban. Persze, hogy figyeltelek! - muszáj volt ezen felnevetnem. Beugrottam az egyik fülkébe, hogy felöltözzek. Mire kijöttem Edward még mindig ott ült csak ő is átöltözött időközben.
- Elviszlek ma vacsorázni - jelentette ki.
- És ha hazaviszel az ajtó előtt írtó lassan megcsókolsz? - kérdeztem összetett kezekkel a plafon felé nézve. - Mint a romantikus filmekben? Ó, Edward! - egyre sírósabbra vittem a hangomat. - Elegánsan kell felöltözni? - tértem vissza normális hangomra és ültem le mellé.
- A csókon még gondolkodom - vigyorgott csábosan. - És úgy öltözöl fel ahogyan kedved tartja.
- Edward adj meg valami támpontot - aztán leesett. - Edward - elsötétült tekintettel néztem rá. - Te nem is eszel. Milyen vacsora lenne már az, ahol csak az egyik partner eszik?!
- Különleges! - vágta rá rögtön.
- Ja. Én eszem az emberi étket, te meg majd kiscsészéből kortyolgatod a vért. Iszonyat romantikus.
- Most miért? Tudom, hogy tetszene.
- Edward. Ne menjünk vacsorázni.
- Akkor... tehetek egy látogatást nálatok este 8-kor?
- Amikor csak akarod, akkor jössz - bólintottam és ahogy álltam fel - mert jöttek be a többiek az öltözőbe - homlokon csókoltam. Kissé hátrahőkölt de kézenragadtam és kifelé húztam a lányöltözőből.