6. rész

Sziasztok!

Hoztam egy 6. részt viszonylag korán. : D Az a helyzet hogy a Runawa Train következő része még nincs teljesen kész, de még ma felfog kerülni a fejezet ott is. Csak későn. : D Olyan 11 éjfél körül.. :$
Ugyanis én csak este-éjjel tudok írni. Amikor már csend van senki nem hallgatózik, hogy mit pötyögök és senki sem jön be és kérdezi mit írsz olyan szorgosan?!
Tudniilik, tudják, hogy írok... anyu legalábbis. : D De valamiért sosem mertem neki megmutatni a blogomat. És nem is akarom... pár novellámat olvasta már meg azt amit Tánc és Dráma táborra írtam, tetszettek neki meg minden, de akkor sem. : D Gyáva vagyok. (:

Ez egyáltalán nem ide tartozik, csak úgy jött. : D Öhm igen szóval a másik blogomon: vagyis ITT
később érkezik a rész.

Képről: Nyílt titok, hogy hatalmas animerajongó vagyok. Najó nem, de imádom nézni őket. Jobban szeretem mint a filmeket. És mivel felidegesített, hogy nem találtam egy normális ölelős képet beírtam, hogy anime... :) Igen. És megdobhatnátok pár ötlettel mit nézzek meg mert nincs időm kutatni, de mondjuk Nana vagy Vampire Knighthoz hasonlóaknak nagyon örülnék. : D Felirattal persze. Mármint ha van valaki aki szereti úgy mint én. Emellett már ha nem esik nehezetekre néhány szót is ejhetnétek a blogról... khm.

elle.pro@citromail.hu

Ez egy enyhe célzás volt meg tényleg szükségem van már egy jó animére. : D

na. csók. ^^


Danielle

Edward pár perccel ezek után hazament, mondván átöltözik és a suliban találkozunk.
Amint elment kicsit a gondolataimba mélyedtem. Korán volt még. Nem volt elég fél év ahhoz, hogy elengedje azt a lányt akibe először beleszeretett. Mi csak 4 évig leszünk itt. Nem hiszem, hogy sikerül őt kizökkentenem a magányból és keserűségből. Azt hiszem nem is nagyon akar. Próbálkozik. Azzal, hogy eljött hozzám és beszélgetett velem, azt gondolja sikerül neki túllépni. De én nem így látom. Túl mélyen szereti őt. Túlságosan is. Évekig kellene várnom rá, hogy valamennyit változtatni tudjak. Nem hiszem, hogy bírnám. Furcsa, mert két röpke nap alatt teljesen belészerettem. Tudom, hogy sokat játszik az közre, hogy ő egy vámpír és hatalmas vonzereje van. Mindenével csábít - akaratlanul - hiszen erre teremtetett. A gyilkolásra. Én vagyok a becserkészendő vad. És bár ellen áll a szomjúságnak mert nem akar szörnyeteggé válni, mégis borzongató érzést kelt az emberben amikor megszólal. Az a bársonyos, kellemes hang. Az illata bódítólag hat azokra akik csak egy kicsit is közelebb kerülnek hozzá. Az arca pedig... és az alakja. Szavakkal nem tudom eléggé dícsérni. Lehetetlen. Túl tökéletes ő nekem. Csak egy egyszerű ember vagyok. Tudom, nem kellene ennyire alábecsülnöm magam, mert hát Bella is olyan mint én. De most túlságosan nagy bennem a reménytelenség és az önsajnálat.

***

- Szia - lépett mellém és a nyakamba suttogott. A meglepettségtől és riadalomtól megrezzentem. A menzán voltunk és épp sorban álltam kajáért.
- Megijesztettél.
- Ne haragudj. Odaülnél hozzánk? - hirtelen ért a kérdése. Megütközve néztem rá, majd adva a látszatra vigyorogni kezdtem.
- Ééén? A híres Cullen famíliához? Üljek oda? Aah ezt a meglepetést! Alig érkeztem meg és máris hódítok. Ó mennyi női ellenségem lesz itt nekem - rápillantottam és a karomat az övébe fűztem. Halkan kuncogott mellettem és a karjával átkarolt.
- Mehetünk?
- Szólnál kitől kell félnem? - súgtam neki, mire felnevetett. Komolyan rámnézett pár másodpercig hallgatott majd ezt mondta:
- Jessicát szétveti az ideg, mert Bellával is ugyanígy volt és ő megint lekerülhet a listám aljára. Nos, ez borzasztóan aggasztja és féltékeny. Megkell nyugtassalak a listámon nem szerepel - elhúzta a száját majd folytatta. - Parker kisasszony - egy évfolyamtársunk - próbálja kitalálni mivel csábítottál el - erre a gondolatra felszaladt a szemöldököm ő pedig újra csak felnevetett. - Lauren pedig... nem érti miért pont te és miért nem ő. Mikor ő csodálatos, te meg csak egy egyszerű lány vagy. Pont mint Bella - felsóhajtott és rámnézett. - Angela pedig megnyugodott, hogy újra láthet engem mosolyogni.
- Kedvelem őt. Kedves lány.
- Egyetértek. A te gondolataid pedig... nem hiszik, hogy valaha is túlléphetek Bellán és boldog lehetek veled. Szóval nincs okuk a féltékenykedésre a többieknek. Nemdebár? - majdnem ott voltunk az asztaluknál, meglepetésemre az én testvéreim is ott foglaltak helyet. Hálisten. Olyan pillantást vetettem Edwardra amelyből könnyen lekövetkeztette, hogy igen igaza van.
- Micsoda illat! - vigyorgott rám egy nagydarab fickó. Emmett. Medve hatást keltett bennem és elnevettem magam.
- Közelebbről is szeretnéd érezni? - kacéran rákacsintottam aztán fejbevertem Adamet. Meg se kottyant neki de azért csúnyán nézett rám.
- Ezt miért? - kérdezte.
- Mert reggel majdnem otthon felejtettél és mert csak mindig úgy kezelsz mint egy óvodást - bájosan rámosolyogtam és helyet foglaltam mellette. Az iménti mackócska felnevetett.
- Szimpatikus a csaj.
- Emmett! - halk, angyali mégis éles hang. A szőke szépség, Rosalie szigorúan nézett rá mire a srác befogta és rögtön megmarkolta az asztalon lévő kezét. Ujjaikat összefűzték és máris lágyan mosolyogtak egymásra. Ők legalább szerelmesek.
- Szóval Emmett vagyok. Ő pedig Rosalie.
- A felesége! - hangsúlyozta ki mire nehezemre esett visszafojtani a kuncogást. De azért mosolyogtam.
- Örülök, hogy találkozhattunk.
- Ő az én Jasperom! Engem pedig ismersz - mutatott rá Alice a barátjára mire próbált kedvesen mosolyogni. Felrántottam a kapucnimat, hogy segítsek és valamivel gátoljam azt, hogy érezze az illatomat. Legalábbis ne annyira intenzíven. Szószerint rávigyorogtam.
- Nem hiszem, hogy sokat segít rajtad, de tudod azért próbálkozom - vállat rántottam és Alicre néztem. - Hogy vagy Alice?
- Óh remekel köszönöm. Beiktatsz velem egy vásárlást délután? - mellettem Edward felsóhajtott és valami olyasmit morgott, hogy 'megint kezdi'. - Vezethetsz! - ajánlotta fel mire felvontam a szemöldököm.
- Szóval azt hiszem Scott megússza, hogy összetörd a kocsiját - jegyezte meg Adam mire gyilkos tekintettel meredtem rá, Sophie pedig felnevetett.
- Tudod biztonságosan vezetek. Jó NŐI vezető vagyok! - tarkón vágtam, bár inkább nekem fájt. - Kőszikla - suttogtam, bár tudtam, hogy mindenki hallja. Adam rámnézett kacsintott és elkezdte piszkálni Sophie haját.
- Bioszból röpdogát fogtok írni - törte meg a csendet Alice és Edwardra nézett mire ő legyintett. Tökjó, hogy nem készültem. Mindegy. A biológia könnyű csak egyáltalán nem érdekel. - Aggodalomra nincs ok. Londonban már vetted azt amiből írtok - bólintottam, és rádöbbentem, hogy Alice a jövőről beszél... ráncoltam a homlokom, mire leesett és elmosolyodtam.
- Edward olvas a gondolatokban. Enyémben persze nem. Alice látja a jövőt. Emmett? Rosalie? Jasper? Ti mit tudtok? - kérdeztem mosolyogva.
- Emmett fafej nem tud semmit - vigyorgott incselkedően az említettre Edward.
- Én hatalmas erővel rendelkezem Rosalie szépséggel és hiúsággal... - Rosalie a hallottak miatt egy igen erős taslit vágott le barátjának. Persze én emberi szemmel nem tudtam követni a mozdulatsort de aztán láttam Emmett fájlaló tekintetét és a repedést az asztalon. Emmett nyilvánvalóan lefejelte az asztalt - persze ezt sem láttam.
- Manipulálni tudom az érzéseket - felvontam a szemöldököm és kíváncsien meredtem Jasperre. Elmosolyodott. - Szóval, azt tudom éreztetni az emberekkel amit én szeretnék. Ha úgy van kedvem akkor örömöt csalok ki belőled, ha úgy akkor könnyeket. Persze ezt tudom csak rád is mérni, de nagyobb csoportoknál is megy. - bólintottam jelezve, hogy értem. Audreyra néztem aki elmosolyodott.
- Akkor hasonló ajándékot kaptunk. Csak én nem tudok olyan érzéseket kiváltani belőlük amit én gondolok. Én csak olyat tudok amit énis érzek.
- Nos igen sokszor velem is előfordul, hogy nem tudom megnyugtatni a testvéreimet hiába szeretném. Mert én sem vagyok nyugodt.
- Én meg egy GPS-hez hasonlítok.
- Felvágós - morogtam neki, mire mosolygott.
- A képességekről beszélünk én miért ne osszam ezt meg velük? Aj Danielle! - csóválta a fejét Adam. Nem szerettem ha a teljes nevemen hívott mert az nagyon komoly volt. Olyan hivatalos. Az Elle jobb. Vagy a D.
- Ha én vámpír lennék milyen képességet kapnék vajon? Kapnék egyáltalán? - kérdeztem meg halkan, nem akartam, hogy bárki más is meghallja rajtuk kívül. Percekig csendben ültek és nem válaszoltak. Megválaszoltam én magamnak. Kezdjük ott, hogy nem leszek vámpír. És nem vagyok túl különleges ahhoz, hogy ha az lennék kapnék valami ajándékot.
- Valószínűleg... nem tudom valami érzelmes dolgot képzelek el - kezdte Adam.
- Igen igen. Hatnál az emberekre, befolyásolnád a cselekedeteiket, a helyes útra terelnéd őket. Legalábbis remélem ezt kapnád ha kapnál - mosolygott rám Sophie.
- Lehet - hagytam rájuk. Nincs értelme ezen vitázni.
- Suli után induljunk, vagy haza akarsz még menni? - váltott témát hirtelen Alice.
- Nekem mindegy.
- Akkor suli után indulunk! - ujjongott Alice amin mosolyognom kellett. - Rosalie velünk tartasz? Lányok? - fordult a tesóimhoz. Mind rázták a fejüket.
- Alice, ennie is kell tartsd szem előtt - szólalt meg mellettem Edward.
Az emberek lassan szállingóni kezdtek kifelé így énis felálltam. Nem ettem semmit, de nem is éreztem éhséget. Edward elkapta a csuklóm.
- Még van időnk...
- De átakarom nézni a bioszt - akadékoskodtam, mire felsóhajtott felállt és terelgetni kezdett.
A női mosdó előtt megállítottam és rámosolyogtam. A falnak dőlt amíg én bementem. Elvégeztem a dolgom és mire kimentem kezet mosni már ott volt bent.
- Azt hittem tartod az illemet. Neked olyanod van ami nyilván egy nőnek sincs szóval te ne ide gyere be hanem a mellettünk lévő mosdót vedd igénybe kérlek - rávigyorogtam miközben kezet mostam. Szó nélkül lépett hozzám közelebb és átkarolta a derekamat. Meglepődtem és értetlenül meredtem rá.
- Nem volt alkalmam elmondani, hogy azon a bizonyos listán csak egyetlen név szerepel - suttogta, ami enyhén kábító hatással volt rám. Ködös tekintettel néztem fel rá - legalább másfél fejjel volt magasabb nálam. - Kérlek, légy hozzám türelmes és bízz bennem. Csak egy kevés időt kérek. Máris ragaszkodom hozzád és minden gondolatom körülötted forog.
- Nem akarlak siettetni. Neked van időd. Pillanatnyilag nekem is - a mellkasára simítottam a kezeimet. Csodálkoztam magamon. Tudtam beszélni!! - Nem szeretném, hogy kényszerítsd az érzelmeket Edward. Én csak nem akarom reménytelen álmokba ringatni magamat - nagyon halványan elmosolyodott. Közelebb vont magához. Furcsán hatott rám hideg, márvány teste. Kicsit kényelmetlen volt, de pár másodpercen belüle észre sem vettem a zavaró tényezőket. Jó érzés volt.
- Kedvellek Danielle - olyan szépen ejtette ki a nevem, hogy elfelejtettem kijavítani. Ő hívhat így. - Csak egy kis időre van szükségem - megszorított és fejét a fejemre támasztotta. Aprót bólintottam és elmosolyodtam.
- Lauren most mit szólna ehhez. Valószínűleg a Pokol legmélyebb bugyrába küldene - próbáltam elviccelni a témát. Sikerült.
- Látott bejönni, azon gondolkodik bemerjen-e jönni. Hangokat nem hall szóval hajlik az igen felé - suttogta, mire nevetőgörcsöm lett. Nem tudtam abbahagyni. A szám elé tettem a kezemet, próbáltam enyhíteni a nevetésemet, de amint megláttam Lauren értetlen tekintetét amint ránk nézett. Edward még mindig ölelt én pedig a nevetésemmel... nos enyhén furcsa látványt nyújtottunk. Nem vártuk, hogy megszólaljon kislisszoltunk onnan.
- Nem hallott hangokat... még ilyet - újra kuncogtam, mire Edward megsimogatta a karomat. Igazság szerint inkább kínomban nevettem mint sem jókedvemben. Az, hogy rövid időn belül mi ketten bármilyen erotikus hangokat is hallassunk... egyenlő a nullával. Mármint ahogy eddig állnak a dolgok, úgy néz ki. Szembe jött velünk Bella Swan és amint megláttam máris lankadt a jókedvem. Lopva Edwardra néztem, kemény lett az arckifejezése. Halkan sóhajtottam és megcsikiztem a derekát. Nyilvánvalóan alig érzett valamit, de magamra vontam a figyelmet.
- Nem azt mondom nézd levegőnek, de talán segítene ha úgy néznél rá mint az összes emberre. Közömbösen. De talán jót tenne nektek egy beszélgetés - utolsó szavaimat hallva hevesen rázni kezdte a fejét. - Edward - szóltam lágy hangon. - Beszéld meg vele. Had legyen tiszta a lelkiismerete. Ha nem beszélsz vele megteszem én.
- Talán jobb lenne.
- Edward Cullen! - szigorú arcot vettem fel, majd pillanatok múlva elolvadtam. - Beszélj vele most. Átnézem a biológiát azalatt a 10 perc alatt - vonakodva de beleegyezett. Bella után nézett majd vissza rámnézett. - Bellaa!!! - kiáltottam utána, mire megtorpant és megfordult. Meglöktem Edwardot, aki utolsó pillantást vetve rám elindult exbarátnője felé. A szívem összszorult de inkább a tanterembe menekültem.