15. rész

Na megjöttem, karomban Barnival, aki mindig fogdosni akarja a billentyűzetet... : D Öm... remélem tetszeni fog, kérek szép kommentárokat :L

Nemtudom, hogy Runaway Trainba a részt befejezem-e, mert egy filmet akarom nézni.

Belinkelem nektek. : Tiszta napfény
Ennyit szerettem volna, csókollak titeket. :)



Danielle

Olyan szemekkel néztek rám, mint akik szellemet láttak. Pedig itt furcsa lények csak is ők voltak. Fáradtan sóhajtottam és hátráltam egy lépést. Küzdöttem a kiabálás ellen, pedig nagyon akartam. És a többi beszédet is mellőztem pedig lettek volna még érveim a békülésre. Mivel ők egyálatán nem fáradtak el az állásban és a szemezésben én viszont igen leültem a földre és sóhajtva néztem őket. Hiába nem ismertem a farkasokat valahogy nem éreztem szimpátiát irántuk. De jókislány leszek és adok nekik egy esélyt az ismerkedésre. Már eltelt úgy fél óra amikor végleg meguntam a szótlan ücsörgést.
- Itt állunk egész nap vagy meg is szólaltok? - kérdeztem unottan. - Nem volt egy nagyon szörnyű kérésem. Nem azt mondtam lógjatok együtt és legyetek puszi pajtársak, hanem hogy hagyjatok fel ezzel az utálással és a szabállyal. Mert semmi értelme.
- Nem hozhatok egyedül egy ekkora döntést... - sóhajtott fel Jacob, mire nekem felszaladt az egyik szemöldököm a homlokom közepére.
- Mivan? - kérdeztem Edward felé intézve a szavaimat. - Komolyan?
- Hát... elvikeben igen, de gyakorlatilag ő egyedül is dönthetne mert ő az alfa hím. A vezető.
- Ez nem igaz! - tiltakozott egyből és halk morgás tört elő a torka mélyéről. Még magasabbra vontam a szemöldököm és elmotyogtam egy szánalmas féle szócskát. - Mit mondtál? - fordult felém.
- Csak azt, hogy ez szánalmas. Ha te vagy az alfa a vezér a főfőfőfő farkas... akkor miért ne tehetnéd ezt meg?
- Nem vettem át az alfa szerepét. Nincs falkám és nem is lesz. És bár megtehetném, nem akarom.
- Mert, hogy?
- Mert, hogy eddig megvoltunk békében és a Culleneknek sem volt kifogásuk az ellen, hogy ne járjanak a patra. Egy évszázadot megéltünk így, miért ne tudnánk még többet? Csend van, biztonság és nyugalom. Nekem ez tökéletesen megfelel.
- Edward nincs semmi hozzászólnivalód? - felvont szemöldökkel néztem fel merev arcára. A képére volt írva, hogy fütyül az egész témára.
- Való igaz, hogy kényelmesebb lenne vadásznunk, de ha a kutyák nem akarnak bennünket itt látni én azt tiszteletben tartom. Amúgyis is az egész terület tele van farkasszaggal, nincs ínyemre, hogy ezt érezzem mindig.
- Szóval feleslegesen álltam ki melletetek? Egyszóval tök hülyét csináltam magamból? Ezt elmondhattad volna akkor is amikor... amikor idejöttünk. Jaj Edward! - zavart, hogy ezeket nem közölte velem és simán leakartam ordítani a kis farkasfiút holott tökre örülnek a vámpírok annak, hogy nem kell látniuk a kutyákat. Na de miért gondoltam én ezt másképp? Mindegy. A szégyenérzet elöntött, de nem kértem volna bocsánatot a világ összes kincséért sem. Krisztusom... - lehunytam a szemeimet és beletúrtam a hajamba, majd felálltam. - Azért ha néha-napján megjelenek itt Edwarddal ne akarjatok egyből megölni bennünket. Szándékomban áll ide lejárni. Szép a környék - odasétáltam Edwardhoz és felnéztem rá. - Hazavinnél? - szimplán bólintott.
- Ó és Danielle? Ugye, Danielle? - Jacob szólt, mire hátrafordultam.
- Igen. Tessék?
- Mint alfa hím engedélyezem a bejárásotokat ide. De csak ha az illetővel te is ott vagy. És ezt is csak miattad. Amiért kiverted Bellát az eszéből! - kacsintott egyet, mire cinkos mosolyt villantottam felé és belékaroltam a vámpíromba.
- Köszönjük kedves vezér - bólintottam, majd húzni kezdtem Edwardot aki meglepetten pislogott. - Azt hittem neked pókerarcod van, kedves - incselkedve rámosoloygtam mire észbekapott és felvette a szokott álarcát. - Tudod... előttem igazán nem kell eltikolnod az érzelmeidet, amik néha kiülnek az arcodra. Ez így természetes, és ne akard magad megutáltatni azért, mert nem tudom egy-egy szavamra mit reagálsz - a muttóujjammal megfenyegettem és közben szigorúan néztem rá ő pedig szépen nevetett. - Nézd már, kinevet! - puffogva elengedtem a karját és előre siettem. Könnyű szerrel utolért, de nem foglalkoztam vele. - Vegyél komolyan, jó? Mert tök komoly vagyok! - hallottam egy elfojtott kuncogást mire felszegett fejjel haladtam tovább előre. Néhány pillanatra még a szememet is lehunytam.
- Ne haragudj, csak nagyon anyáskodó volt az arckifejezésed.
- Tudod volt egy osztálytársam még általánosban aki mindig azt mondta én vagyok az osztály anyja. Vigyázok rájuk, fegyelmezem őket biztosan jó anya lesz belőlem.
- Igen, efelől semmi kétségem.
- Tudod perpillanat ha szóba jöhetne a gyerek nem akarnék senkitől, csak tőled. De ugye ez lehetetlen. Pedig kár - elmosolyodtam a következő gondolataimra, erre persze ő is felfigyelt.
- Kár, mert? - buzdított, hogy mondjam el.
- Igazán szép gyerekünk lenne. Te maga vagy a megtestesült tökéletesség, na és aztán nem egóból, de bennem is van némi-nemű szépség. Hála a névtelen anyukának aki anno egy lépcsőre rakott le fagyoskodni. Rendes volt tőle - enyhén vigyorogtam mire átdobta a vállamon a kezét.
- Igen... kétségkívül szép gyerekünk lenne és remek anyuka lenne belőled...
- Te pedig remek apuka lennél - felágaskodtam és egy puszit nyomtam hideg arcára.
- Megkérem Carlislet, hogy pörgesse fel a tudományát... - szólalt meg pár perces csend után. Nem is vettem észre, hogy ennyire az erdő mélyén voltunk.
- Ezt most nem értem...
- Emlékszel amikor mondtam, hogy ha engednéd, hogy vámpírrá változtassalak akkor találnánk különböző megoldásokat arra, hogy szülők lehessünk?!
- Igen, persze, emlékszem - bólintottam és kíváncsian vártam a fejleményeket. Nem értettem mire akar kilyukadni így szinte lélegzetvissafolytva hallgattam a szavait.
- Azt hiszem úgy 70 éve volt, hogy Rosalie megejtette a gyerek téma ügyét. Mindig is akart egy csecsemőt, Carlisle pedig azóta is kutat, keres, próbál feltalálni egy olyan szert ami a vámpírokat termékennyé és úgymond termékenyítővé teheti. Biztosan nem lehetetlen csak eléggé aprólékos munka, és Carlislenak volt már pár próbálkozása szám szerint 3, de nem járt sikerrel.
- Ó. Egyszóval beindítja a női nemi hormonok és a férfi nemi hormonok termelődését?
- Biológiailag igen. Gondolataim szerint a nőnél lesz egy bizonyos termékeny időszak amelyet kihasználva teherbe tudna esni, persze a próbálkozások előtt bekell vennie a szert.
- Elég komplikált egy dolog lehet. Mindegy. Drukkolok Carlislenak. De nem leszek vámpír.
- Most még ezt mondod de várjunk csak még pár évet...
- Hmm szóval hosszúra tervezel...?
- Miért te nem? - szegezte rám ijedt tekintetét, mire kuncogva megráztam a fejem és előhalásztam a kocsi kulcsait Edward zsebéből. Időközben odaértünk a kocsihoz.
- Nagyon hosszú időre tervezek. Megfogsz unni. Majd azt fogod kívánni bár elhagytál volna amíg volt rá alkalmad.
- Szóval az örökké is benne van a pakliban?
- Mint mondtad, most azt mondom ember akarok maadni, de kitudja mi lesz 4-5-10 év múlva.
- Ne 10-et ne várjunk vele... - húzta el a száját mire meglöktem.
- Akkor is csak 28 lennék. Csinos 28.
- Jójó, persze, de szex ügyileg nem vagyok olyan biztos magamban, szóval vigyáznom kell, hogy ne teperjelek le és tulajdonképpen férfiből vagyok, hogy bírjak ki melletted 10 évet szex nélkül?
- Ugyan már drágaságom... 110 évet kibírtál szex nélkül az a 10 év ide-vagy oda... - elvigyorodtam, mire zavartan elkapta a tekintetét és megköszörülte a torkát. - Egyébként, ha az egész szervrendszered leállt, nincs véred meg hasonlók akkor elvileg olyan hormonjaid sincsenek amik termelik a szexuális vágyat. Na... hogy is van ez? - váltottam témát és húztam meg a pulóvere ujját, hogy újra engem nézzen ne a földet.
- Ez egy elég jó kérdés és már énis gondolkodtam rajta. Szerintem ezért lehetséges az, hogy megtermékenyítsünk egy nőt. Mert amikor egy ember vámpírrá változik, akkor olyan mintha újra megszületne. Csak nem csecsemőként kezdi. És ilyenkor biztosan beindul pár szervrendszer. Mondjuk a tüdő. Nem lenne rá szükségem, de ha úgy akarom akkor működtetem és igénybeveszem. Tudat alatt, ha vonzónak tartok egy nőt és közel kerülök hozá akkor nőni kezd a szexuális vágyam és... hát mondanom sem kell mi jön utána - kajánul elvigyorodott, mire vállbavágtam, de csak finoman, hogy mégse én bánjam.
- Azt hittem úriember vagy! Egyébként érdekes ez a vámpír lét... Könnyebb lenne, ha működne az összes szervetek csak lenne szemfogatok és vérrel táplálkoznátok. Ez is például. Az emberi étkeknek nem érzitek az ízét, semleges számotokra de a vér ízét mégis érzitek, sőt megtudjátok különböztetni. Ez is egy furcsaság.
- Tudod olyan dolgokba mész bele, amikbe én még bele sem gondoltam... és mennyire igazad van - ledöbbenten meredt rám mire felkuncogtam.
- Na látod, milyen kis okos vagyok? - folyamatosan vonogatni kezdtem a szemöldököm, majd hirtelen felugrottam az ijedtségemben.
- Csak telefon, Dani - persze ő jót mulatott rajtam, nekem már nem volt olyan vicces a helyzet. Azért előhalásztam a telefonom és boldogan vettem fel, ugyanis apa hívott.
Lebonyolítottunk egy pár perces beszélgetést, mely magába foglalta a holnap érkezésük részleteit, kifejtette, hogy vigyázzak magamra és ha hazajön nem akar olyan pozícióban találni Edwarddal a nappali kanapéján amellyel könnyen zavarbahozhatom magam. Könnyen hárítottam, egy: ilyennek ismersz? kérdéssel, mire nevetett, de azért énis mosolyogtam. Tudtam, hogy viccel, de azért a szavak mögött elbújt az óvatos apai szigor, miszerint még túl korai lenne. Óóó, ha tegnapi dolog részese lett volna... rám sem ismerne. Mindegy, jó kajálást kívántam neki és mondtam, hogy vigyázzanak magukra. Aztán letettük és újra 100%-osan Edwardra koncentráltam. Kivételesen ő beszélt az út végéig, komolyan már azon gondolkodtam hányféle módszerrel tudnám betapasztani azt a csókra teremtett ajkait. Szívesebben csüngtem volna az ajakin, mint a szavain de ezt próbáltam palástolni. Hosszasan ecsetelte vadászi szokásait, milyen szakokat végzett el, Rosalieval való találkozásást, majd a testvéri kapcsolatairól beszélt, no meg Belláról. Csak hangfoszlányokat hallottam, teljesen a saját világomnak éltem, melyben nem volt semmi és senki csak én és Edward és egyáltalán nem beszélgettünk, de nem is társasoztunk...! Szégyenemben aprót ráztam a fejemen, hogy észhez térjek és bamba képemet is próbáltam helyreállítani, és mosolyogva nézni Edward felé és bólogatni, vagy nevetni ha kell. Átható pillantást mért rám amitől méginkább kábulatba estem.
- Aztán bezártak az elmegyógyintézetbe és egy dilis csajba szerettem bele és akkor tudtam meg igazán ki is vagyok én valójában! - bájosan mosolygott felém, nekem pedig percekbe telt mire eljutottak a szavai az agyamhoz, majd egy éles felkiáltással nyugtáztam:
- Mii??
- Nem is figyeltél rám egész végig! - dühösen meredt a kormányra, úgy szorította, hogy az inak még fehérebbek lettek a kezén. - Valljuk be őszintén, hogy én hiába jártattam a számat semmit nem fogtál fel az egészből.
- Ez nem is igaz! Én figyeltem rád!
- Ó tényleg? - nézett rám durcás ábrázattal, amitől irtó édes feje lett.
- Ó, tényleg. - bólintottam elpirulva.
- És mi ragadt meg benned?
- Hát elég sokminden. Amikor valami olyasmiről beszélsz ami nem tetszik neked akkor morcosan fejjebb húzod az orrod, ettől kapod azt az édes kis durcás fejet amit most is vágsz. De ha épp az ellenkezőjéről van szó, akkor a szemeid összehúzódnak és játékosan csillogni kezdenek. És amikor valahányszor rám pillantasz enyhe mosolyra húzod az ajkaidat amit amúgy nagyon szeretek. És a hanglejtésedről is tudnék beszélni, de kérlek had ne kelljen ennyire fényeznem téged, mert így is tisztában vagy vele mekkora vonzerővel bírsz. Egyszerűen elkápráztatsz mindenkit magad körül - bár elpirultam az arcát fürkésztem továbbra is, ő pedig döbbent egyben jóleső mosollyal az arcán nézett rám.
- Szóval miközben a falnak beszéltem te engem elemeztél? - hevesen bólogatni kezdett, mire a válla előre esett a visszafojtott nevetéstől. - Nos nem tudom, most felháborodjak azért, mert soha nem beszéltem még ennyit mint az imént és feleslegesen, vagy örüljek amiért így... nos... analizáltál... elemeztél... megfigyeltél.
- Szerintem az utóbbi rendkívül megnyerő.
- Úgy gondolod, Dani?
- Tudod idegesítő ahogy ezt a nevet ejted ki a szádon.
- Miért is? - egy icipicit közelebb hajolt hozzám az egyik piros lámpánál állva. A tábla már jelezte, hogy elérkeztünk Forksig.
- Mert úgy ejted ki, hogy az ember nem tud rád haragudni. Az első szótagot viszonylag normális hangnemben kezded, a végét pedig elmélyíted amitől őrült szexivé teszed az egész... ahhh - ki sem tudtam fejezni magam, így csak felnyögtem a végére.
- Akkor elértem a célomat, Dani?
- Kétségkívül.
- És megengeded, hogy Daninek szólítsalak? Az Elle bennem túl... szigorú benyomást kelt - suttogni kezdte a szavakat én pedig lassan elvesztettem az eszemet.
- Idegesítően sokszor ejted ki a szádon a Dani becenevet... - ennyit voltam képes válaszolni, többre nem futotta. Csak az ajkait tudtam szugerálni.
- Dani, Dani, Dani, Dani.... - egyre halkabban mondta, és minden névkimondás után közelebb hajolt hozzám. Az utolsó után mély levegőt vett, majd kifújta én pedig szépen lehunytam a szemem, hogy ne kelljen látnia az őrült csillogást, vágyat a szemeimben. Biztos vagyok benne, hogy olyan fátyolos a tekintetem, mintha.... részeg lennék. Persze ez igaz. Megrészegültem tőle. Az állam alá nyúlt, a mutatóujjával végigsimított rajta, fejjebb szegte a fejemet és a nyakamra hajolt. A karjaimat a derekára kulcsoltam, így közelebb kerülhettem hozzá és meglepődtem, hogy nem szedi le magáról a kezeim. Nem sokszor, de volt már rá példa, hogy eltolta a kezeimet, mert nehezebben tudott uralkodni magán. Ezt persze nehezen tudtam betartnai, de a csókjaiért cserébe? Mindent. Mindent megtennék. Amint megéreztem hűvös leheletét, majd ajkait a nyakamon megszorítottam a pulcsiját. Ennél nekem több kell. Felfelé araszolt a csókjaival engem mégjobban az őrületbe kergetve. Amikor elért a számhoz, szinte rögtön és készégesen szétnyíltak az én ajkaim ő pedig nem tétovázott. Rögtön fogságba ejtette a számat, és nem mondanám, hogy rögtön falni kezdte. Csak szép lassan. Hova siessünk? Hisz ráérünk... Gyengéden cirógatott, addig amíg belenem nyögtem a szájába. Nos azt hiszem ez adta a kezdő löketet. A kezét elemelte az államtól és a vállaimon, a karjaimon keresztül a derekemra helyezte és ugyanúgy, mint én megmarkolta a felsőmet. Még mindig uralkodva magán csak félig hevesen csókolni kezdett. Pár pillanat múlva elváltak ajakink, mert egyszerűen levegőhöz kellett jutnom. Ziháltam, de a szemeimet nem nyitottam volna ki. Hiába volt közüttnk sebváltó meg egyéb ilyen dolgok, húztam magamra Edwardot ő pedig kötelesnek érezte, teljesíteni a kérésemet. Mégjobban ölelt, és vont magához, majd úgy Istenigazából kezdett csókolni, hogy azt hittem elégek a karajiban. Olyan eredeti, velős csók volt. A csontomig hatoló. Tökéletes. Tűzbehozó... és még többet akaró volt. Azt hittem minimum dobok egy hátast. Szentséges Szűz az égben... a keze a felsőm alá csúszott!! A vágytól felhevült testemen a jéghideg érintés olyan volt, mint az áramcsapás. Összereándultam, de egyáltalán nem akartam, hogy elhúzza a kezét. Végre valami... valami komoly is történik a gyengéd csókok után. Persze azok sem semmik. Felbátorodtam és lehúztam a pulóverét. Félmeztelen teste olyan volt akár a márvány. Hideg, csodálatos, tökéletes. A kezem végigsiklott a kidolgozott testfelületen, aztán hirtelen hangos dudaszó hallatszott mögülünk. Ijedten rebbentünk szét. Szinte a kocsiajtóra kenődtem fel, és zihálva kapkodtam levegő után. Próbáltam felmérni a helyzetet, aztán magunk mögé néztem. Öregedő házaspár, vadul mutogatva jelez, hogy régóta zöld a lámpa. Edwardra pillantottam és nyugtáztam, hogy ő sincs sokkal jobban, valamint ugyanolyan hatást gyakoroltam rá, mint ő én rám.
Szótlanul ültünk egymás mellett, majd végigpörgettem az elmúlt néhány perc eseméyneit az agyamban. Ez a heves vágy ami eluralkodott rajtunk érthető volt és egyáltalán nem bánni való. De ha belegondoltam mi mindent nézett végig az az idős házaspár... és milyen érzelmeket hoztunk felszínre náluk.... kitört belőlem a nevetés. Na és az az arckifejezés a bácsinak és néninek. A néni kétségkívül megvolt szeppenve, hogy lehet még ilyen a történelem folyamán, és a bácsika pedig...nos enyhén dühös volt és mindig a feleségére pillantgatott aztán vissza rám. Olyasmi következtetést vontam le, hogy régebben nagymenő volt de most már kiöregedett ő is és a felesége is a vad szexből és ő ezt borzalmasan bánja. Még hangosabban kezdtem el nevetni, Edward pedig értetlenül meredt rám.
- Tudod én nem tartom viccesnek azt, ami az előbb történt...
- Persze nem is azon nevetek - megtöröltem a szemeimet és vettem egy méy levegőt. - Azon a házaspáron... szegények mit kellett végignézniük - elmosolyodtam és Edwardra pllantottam. Feszülten szorította a kormányt az utat nézte mereven - ami nem szokása - és az arcáról nem sokat tudtam leolvasni. - Edward... - hozzáértem a karjához de elhúzódott. - Mi a baj?
- Meg is ölhettelek volna! - feldúlt arckifejezéssel nézett rám aztán megcsóválta a fejét. - Tudod így is nagyon elvesztettem az eszem és csodálkozom, hogy nem tettem kárt benned. Fékeznem kell magamban az ilyen felszínre törő érzéseket különben bármi megtörténhet. Jó és rossz egyeránt. Ezt nem engedhetem meg magamnak!
- Edward. Minden az akaraton múlik. Ha te akarod és elhatározod magadban, hidd el, hogy kontroll nélkül is sikerülni fog.
- Nem, nem fog!
- Nem akarok vitatkozni veled, mert feldúlt vagy de ne gondolj az elmúlt 10 percre úgy, hogy úristen letámadtam Danit, és bármi történhetett volna! - megkönnyebbülten vettem észre az átsuhanó mosolyt az arcán amit a nevem kimondása okozott. - Nem történt semmi, mert nem ébredt fel benned a vért akaró vámpír, mert elnyomtad. És tudod mivel nyomtad el? Színtiszta akarással, vággyal és szerelemmel. Ezzel bármit elérhetsz nálam, Edward. Gondolj erre úgy... hogy az első nagyobb lépés a kapcsolatunkban. Egy csodálatos lépés amit borzasztóan élveztünk, és ha tehetném egésznap ezt csinálnám veled. Hidd el, hogy még neked is megfájdulna a szád - játékosan kuncogtam egyet, megszorítotam a karját és mosolyogtam. Megadóan sóhajtott és rámemelve a tekintetét homlokon csókolt.
- Nagyon jó a meggyőzőképességed - sóhajtotta.
- Köszönöm.
- Szóval a Dani maradhat? - kérdezte vigyorogva mire hunyorogva gondolkodni kezdtem. Ha őt ez teszi boldoggá...
- Maradhat.