19. rész

Sziasztok!

Megjöttem a következő résszel Gicusnak köszönhetően : D
Nem nagyon aktivizáltátok maggatokat kommentírás terén amit igazán sajnálok, hiszen szeretném tudni a véleményeteket. Nem kérek sokat csak 5 db kommentárt. Így kezdésnek. Igaz, hogy nem valami hosszú rész, de véleményetek csak lesz róla. Remélem.
Jóó. Látom én a számlálót és tetszik amit látok, de ragadjatok ti is billentyűzetet és pötyögjetek nekem pár sort. Legyetek oly szivesek. ^^ Köszönöööm.

Jövő hét végén jövök a következő résszel, addig is kellemes napokat mindenkinek csókollak benneteket. : )





Adam

Ma... hétfő 16:56 perckor... Sophia elé állok és megkérem a kezét. Igen. Megteszem. Ma. Meg én. Miért érzem magam úgy, mint egy huszonéves suhanc aki a barátnője feleségül kérése előtt úgy izgul, hogy beleremeg a gyomra? Hiszen... 99 éves leszek novemberben. És a választ is határozottan tudom. Akkor mégis miért izgulok? Kár ezen rágódnom, úgysem jövök rá...
Minden lelkierőm összeszedtem és a nappali felé közeledtem. Leviszem a partra... ő még nem volt ott.
- Sophie? - kérdezem halkan, rekedtes hangon. Mosolyogva kapta fel a fejét és tette le a körömreszelőt. Nők... - Leviszlek a patra - végre elmosolyodtam, mire szupergyorsan felpattant és vigyorogva a nyakamba ugrott.
- Jaj nagyon jó. Szuper. Meleg van? Igen.. veszek fel valami lengébbet - kapkodósan felszaladt az emeletre. Végignéztem rajta... Térdfarmert és egy lila blúz félét viselt. Nagyon jól nézett ki a szőke hajával vékony alkatával és csodás idomaival, de tudom, hogy mindig megtud lepni valami újjal.
10 perc sem telt el, feltűzött hajjal egy naracssárgás színű egyberuhában jelent meg előttem, amely mélyen dekoltált volt és kissé áttetsző. Hmm... szeretem az ilyen ruhákat. Melegen rámmosolygott és belémkarolt.
- Mehetünk.
- Rendben - mosolyogtam és elindultunk a cél felé...

Mivel kocsival mentünk és nem futottunk, úgy 1 óra alatt értünk le. Elvileg ránk nem vonatkozik az egyezség amit kötött Carlisle a farkasokkal, de ha meglátnak bennünket biztosan elakarnak minket távolítani... mindegy, ez a legalkalmasabb hely a szándékaimnak. Leültünk a homokos partra és egy ideig csendben voltunk, és figyeltük a tengert.
- Szép ez a hely - szólalt meg halkan Sophie. Helyeslően bólintottam, majd ő folytatta. - Tudod... aggódom Elleért - nem éppen erről akartam beszélni, de igaza van.
- Igen... énis.
- Amiatt aggódom, hogy a többiek túzásokba viszik és egyszer megunja és odaköltözik Edwardhoz vagy valami. Próbáltam beszélni Audreyval, de nem figyelt rám. Tudod, Danielle nagy lány már és döntésképes. Szereti Edwardot és ő is viszonozza. Ha valami balul sülne el, úgyis ott lennénk mi, vagy a Cullen család. Az igaz, hogy egy ideig énis rágtam a fülét, hogy inkább változzon át, mert az lenne a leglogikusabb, de ő makacsul ellenállt és belegondolva, ha volna választási lehetőségem énis ember maradnék - átölelte a térdeit, és ráhajtotta a fejét.
- Énis pontosan így érzek. De ez ellen már nem tudunk semmit tenni, mert nekünk nem volt lehetőségünk dönteni... és amúgy is. Itt vagy nekem Te. Ezért... én. Igen. Örülök - teljesen zavarba jöttem és elhatároztam, hogy most megkérem a kezét, de nem jött ki hang a torkomon.
- Adam? Jólvagy?
- Persze.. na aggódj kutya bajom. Mégis mi bajom lehetne? - kérdeztem hadarva.
- Semmi, csak teljesen zavarba jöttél - felnevetett és várakozóan nézett rám.
- Igen igazságszerint kérdezni akartam tőled valamit - megköszörültem a torkomat és rápillantottam.
- Csak nyugodtan.
Észrevétlenül kihúztam a zsebemből a kis fekete dobozkát és felnyitottam, majd félve ránéztem.
- Sophia... hozzám jössz feleségül? Másodszorra is? - bujkáló mosollyal néztem az arcát, ami először döbbent volt, majd fokozatosan más érzelmeket tükrözött. Gyengédség, szerelem, boldoság. Majd tudtam, hogy ha sírni tudna akkor azt tenné.
- Jaj.. persze.. Igen.. Igen. IGEN!!! - nevetve ölelt meg, belőlem pedig felszakadt egy megkönnyebbült sóhaj.
- Jó mert... a lányok már elkezdték a szervezést - súgtam a fülébe, majd ledöntöttem a homokba és megcsókoltam. Egyszer, kétszer... sokszor.

Estefelé járt az idő amikor leparkoltam a ház előtt. Az egész Cullen família ott volt, és amikor beléptünk a házba összekulcsolt kezekkel, megrohamoztak bennünket. Tudhattam volna, hogy Alice előre fogja látni és szervez egy spontán partit. Végülis, jól esett. Szép gesztus volt tőlük. Hoztak ajándékokat, elhalmoztak a gratulációjukkal, egyenként végigpuszilgattak minket, Daniellet le sem lehetett lőni, csüngött a nyakamban egy csomó ideig. Nehezen, de lefejtegettem a szorító karokat a nyakamról.
- Megfojtasz hugi? - kérdeztem nevetve, mire kinyújtotta a nyelvét.
- Csak örülök, hogy megtetted. Azt hittem az esküvő előtt egy nappal fogod csak megkérdezni.
- Daniii - szólt rá Edward fojtott hangon, mire ő felkuncogott.
- És te mikor kéred meg az én kezem? - pillantott rá kacéran, mire Edward megfagyott. Hangosan nevetni kezdtem, de Danielle csak karbatett kezekkel állt és nézett Edwardra. Ha tehetné, még ennél is sápadtabb lenne most.
- Öregem nyugalom. Csak hülyéskedik - szóltam rá, mert féltem, hogy úgy marad.
- .. Jó. Persze. Igen. Leszel a feleségem? - vágott vissza és nézett rá Danire. Nem hitte, hogy Edward belemegy a játékba - vagy komolyan veszi - ezért döbbentett pillantott rá. Percek múlva felocsúdott és elésétált.
- Nem mersz feleségül venni - suttogta, bár mi hallottuk.
- Fogadjunk?
- Hosszú távon elviselhetetlen vagyok.
- Én pedig türelmes - vont vállat Edward, mire Danielle gondolkodott majd megfordult és ránézett Carlislera.
- Carlisle, Edward mesélt nekem arról a kutatásról amit végzel, miszerint vámpírok is termékenyíthetnek meg nőket... vagy, hogy egy vámpírnő is eshet teherbe. Meggyorsítanád a folyamatot? Úgy néz ki menasszony vagyok - jellentette ki és... megfagyott a levegő. Döbbenten pislogott mindenki neki pedig egyre szélesebb volt a mosolya. Edward megkocogtatta a vállát, mire ő megfordult és egyből kapott pár csókot.
- Azt hittem ez a buli azért van, hogy megünnepeljenek minket - súgtam oda Sophienak, mire ő felkuncogott a többieket viszont nem igen foglalkoztatta az én problémám. Mindenki azzal volt elfoglalva, hogy én az majdnem 18 éves hugocskám eljegyeztette magát a saját eljegyzési partimon.
- Szóval, hölgyem... - kezdett bele Edward, de Danielle persze félbeszakította.
- Ne vegyél komolyan, nem megyek hozzád feleségül. Majd.. idővel. Tekintsd úgy... hogy a jegyesed vagyok.
- Minnél előbb beszerzek egy gyűrűt.
- Nem szükséges - bújt hozzá közelebb.
- De én ragaszkodom hozzá - puszilta meg a halántékát. - Carlisle.. hallottad... lehetséges, amit kér tőled?
- Végülis igen, de akkor minden időmet rákell fordítanom. Volt már 3 kudarcom ezzel kapcsolatban.
- Szóval, azt mondod, hogy ha ez az egész folyamat végbemegy és ha sikeres lesz... lehetne... kisbabám? - kérdezte kedves feleségem, mire Carlisle bólintott. - De.. tehát, ha megszülöm, akkor ember lesz, vagy vámpír?
- Ezt nem tudom meghatározni. Valószínűleg vámpír csak... fog öregedni, majd egy bizonyos kornál megáll. Szóval nem marad örökre csecsemő. De ez csak az én feltevésem, még soha nem volt sikeres a kutatásom így ezeket még nem tapasztaltam meg.
- Erre igazán kíváncsi vagyok - szólalt meg apu. - Menjünk üljünk le, és részletesen számolj be mindenről, barátom.
- Helyes! - bólintott Rosalie és elindultunk mind a nappali felé, ugyanis még mindig a nappaliban tolungtunk.
- Nem lépünk le? - hallottam meg Edward halk susogását és ezen elmosolyodtam.
- Ne csinálj semmi rosszat a hugommal Cullen! - szóltam hátra vigyorogva.
- Rendben, rendben - legyintett és ekkor Elle közbelépett kinyújtotta rám a nyelvét, mint valami öt éves és felhúzta Edwardot az emeletre.