26. rész

A nap túlélése után Adamékkel együtt hazamentem és levetődtem a kanapéra. Valamiért teljesen kivoltam fáradva. Sóhajtgattam és bekapcsoltam a tv-t. Majd körbenéztem... minden testvérem elvonult a szobájába, anyut sehol sem láttam és aput sem. Felálltam és próbáltam őket megkeresni... Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen apu ügyvéd szóval biztos dolgozik. Anyu meg kiírta a hűtűre, hogy elment vásárolni. Újra csak sóhajtottam és felmentem a szobámba.
Elővettem azokat a könyveket és füzeteket amiből volt házi. A nyelvtannal most megszenvedtem és mivel egy feladatra az istennek se tudtam rájönni, mégis mit kell ott csinálni úgy hagytam. Áttértem a bioszra. Átolvastam a leckét aztán eltettem, mert semmi kedvem nem volt tanulni. Matekkel nem bajlódtam, mert holnap nem lesz matekom hál istennek. Angolból nem csináltam semmit, mert ott a tanár olyan volt, hogy nem igen foglalkozott azokkal akik hátul ültek.
Aztán ültem magamban a szobában, elmentem letusolni és továbbra is unatkoztam. Beültem a gép elé, hogy olvasok valami könyvet de pár oldal után kiléptem, mert nem volt semmi kedvem hozzá. Kikapcsoltam a gépet és lementem hátha itthon van már anyu vagy valaki.
A konyhából finom illatokat éreztem és ekkor döbbentem rá, hogy egy szendvicsnél többet én még ma nem is ettem pedig már délután 5 felé járt az idő.
- Szia anyu! - köszöntem rá. Odamentem hozzá megpusziltam és leültem az asztalhoz - Mit főzöl nekem?
- Csinálok neked csirkemellett cukkinivel.
- Isteni vagy - mosolyodtam el - A kedvencem.
- Tudom. Ezért csinálom ezt. Milyen napod volt?
- Áh unalmas. De a suliban kiderült, hogy Mike és Jessica szakítottak és őt vígasztaltuk Angelával. Erre Jess mondta, hogy mozduljunk ki péntek este menjünk bulizni... - fáradtan felsóhajtottam és megtámasztottam az arcom az egyik kezemmel.
- Uhh szarul hangzik...
- Az is. Szar. De elmegyek, mert megígértem neki. Elmegyek, elküldöm táncolni maradok egy félórát és lelépek. Nem hiszem, hogy Edward örülni fog neki, és igazából én sem örülök, de megteszem érte.
- Értem - bólintott és visszafordult a tűzhely felé - Hogy áll Adam esküvője?
- A lehető legjobban - szélesen elmosolyodtam. Büszke voltam magamra. - Minden tőlemn telhetőt megtettem, így a helyet ahol "bulizni" fogunk lealkudtam a lehető legkissebb összegre, a ruhájuk készen van, a pap levan rendezve, kaja nem lesz, pia nem lesz... virágok megvannak ... szóval készen vagyunk csak majd elkell menni feldíszíteni a helyet.
- Az a hely, hol is van pontosan? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Hát tulajdonképpen Forks szélén húzódik egy park szerűség és ott van egy hatalmas épület. Azért mondom, hogy park szerűség, mert valójában nem az, csak a kinti padok meg fák és a pázsit azt a hatást kelti az emberben. Az épület nagyon szép, igényes, tiszta és nagy. Bár nem leszünk sokan. Ja igen a meghívók is ellettek küldve. Tejóisten körbeleszek véve vámpírokkal - nevettem fel - Mármint többel. Igen. Jönnek Franciaországból, Denaliból, Londonból és még valahonnan Északról. Meg mi és a Cullenek.
- Szép számmal leszünk azért...
Anyu nagyon furcsa nekem. Biztos van valami baja csak nem tudom, hogy micsoda. Összeráncoltam a homlokom és gondolkodóba estem. De nem jöttem rá mi a problémája...
- Anyuci... van valami gond? - kérdeztem rá.
- Nem.. dehogy, nincs. Miből gondolod, hogy van?
- Anyu csak rád kell nézni. Ismerlek, tudom, hogy mikor van rossz kedved és mikor nincs.
- Pedig én jól vagyok.
- A lányod vagyok előttem nem kell titkolóznod... Mondd el mi bánt.
- Hát rendben... - elzárta a tűzhelyet rámnézett szedett nekem egy tányérra húst és cukkinit kenyeret kólát és leült velem szembe. Mivel még meleg volt, nem ettem csak néztam anyura.
- Elkezded még ma? - szóltam rá halkan és bekaptam egy cukkinit.
- Ja persze... - zavartan oldalra nézett és birizgálni kezdte a fülkbevalóját. Értetlenül felvontam a szemöldököm és felszúrtam a villámra egy húsdarabot. - Szóval. Nem könnyű ezt mondanom... én azt hiszem... Kezdek önző lenni - vártam, hogy folytassa de nem tette.
- Finom a kaja. Bővebben? Jaj anyu rángassam ki belőled a szavakat?
- Köszönöm, és nem, nem csak várjál már, ne légy ennyire türelmetlen - vett egy mély levegőt - Elszomorít az, hogy Edward leköti minden figyelmedet... - na itt kissé megdöbbentem. - Tudod, igazából csak te vagy nekem. Apád elég sokat dolgozik mostanában, mármint igaz, hogy csak délután megy be de késő este ér haza és tudom furcsán hangzik, de még mindig úgy szeretem apádat, mint amikor megismertem és hiányzik a jelenléte - tudtam, hogy egy vámpír milyen mélyen tud szeretni valakit, szóval ez nem döbbentett meg. - Sophie és Adam, Scott és Audrey pedig külön egy-egy család. Velük is beszélgetek és imádom őket, de ők vámpírok és tudod milyen kötelék van közöttük, nem kérhetem, hogy legyenek állandóan a fogadott anyjukkal. És mivel te egyedül voltál és ember vagy, te jobban ragaszkodsz hozzám és én ezt imádtam. Együtt csináltunk mindent, és ez hiányzik... Persze tolerálom, hogy szerelmes vagy és örülök, hogy Edward boldoggá tud tenni csak hiányoznak a régi napok.
Magam elé meredtem és bűntudatom lett. Igaza van anyunak. Attól, hogy szerelmes vagyok még törődhetnék másokkal. A családból igazából szinte csak Adammel tartom a kapcsolatot, mióta együtt vagyok Eddel. Ez is csak azt mutatja mennyire önző vagyok. Anyu nem önző, egyáltalán nem. Én vagyok az. Lehetek szerelmes úgyis, ha törődöm a családommal. Kissé elragadtattam magamat és megfeledkeztem majdnem mindenkiről. Ez csúnya dolog volt tőlem.
- Ne haragudj anyu. Teljesen igazad van... Edward, hogy velem van megváltoztam. A szerelem kissé elvette az eszem és sajnálom, hogy elhanyagoltalak. Ígérem megpróbálok rajta változtatni és megtalálni az egyensúlyt. Nem kell szabadkoznod, tudom mire gondoltál amikor ezeket elmondtad és igazat adok neked. Nem te vagy az önző, hanem én, mert csak magamra gondolok. Mégegyszer bocsánat, ígérem, hogy változtatni fogok... legalábbis megpróbálok. Holnap lebeszélem Jessicát erről a buliról és átszervezzük máskorra. Elviszlek, megmutatom a helyet amit kibéreltem, megmutatom a ruhákat és elmegyünk neked is venni néhány ruhát. Tartunk egy anya-lánya napot. Csak mi keten. Semmi Edward... Apropó Edward, este átjön - nevettem fel.
- Nem kell lemondanod, miattam Elle.
- Jaj anyu ne izélj már.. Sőt van is egy ötletem... Abba Edwardot is belevonom. Majd nézek valami esedékes koncertet innen nem messze és arra elviszem. Visszük Edwardot, hogy a tömeg miatt védjen meg... úú viszont ott tömeg, tömeg van. Szóval nagyon tömeg van. Majd megtudakolom ő mit gondol. Húú még nem is voltam életemben ilyen nagyszabású koncerten!
- Örülök, hogy lelkesedsz, de most egyél. Aztán holnap elmegyünk ide meg oda.
- Rendben. Ha apu hazajött szóljál aztán lejövök. Vele meg egy ideje nem is beszéltem.
- Okés - megpuszilta a fejemet és magamra hagyott.
Megettem azt amit készített ránéztem a rengeteg mosatlanra és felsóhajtottam. Szeret főzni, de takarítani nem annyira. Mármint mosogatni... az mindig rám hárul. Mindegy azt én szeretek. Nekiálltam mosogatni, beletelt egy félórámba. Újra rámtört a fáradtság és álmosság. Fél 7 lesz... ha lefekszem most aludni, felfogok kelni 11kor. Ígyhát inkább beültem a tv elé. Zenét néztem, énekeltem majd kezdődött valami film, de végül mégis csak elaludtam.