25. rész

- Ms. Profenty kérhetném, hogy rám figyeljen és ne a padtársára? - kérdezte Mr. Énmindenttudok tanárúr matematika órán. Tudtam, hogy nem szabad kísértésbe esnem, és Jessicára figyelni...
- Ne haragudjon tanárúr!
- Ne kelljen többet magácskára szólnom - intett meg és elfordulva elhúztam a számat. Nem igaz, ez a tanár kikészít. Tényleg, nem beszéltem csak Jess, bár igaz, hogy csak rá figyeltem. Régebbi sulimban még el is viseltem a matekot, mert remek és szimpatikus tanárom volt. Egészen megszerettem a tantárgyat, viszont amióta idejöttem gyűlölöm a matekot is és a tanárt is. Annyi a szerencsém, hogy nem vagyok százszázalékosan idióta, így a dolgozatim általában sikerülnek.
Az incidens után, rákényszerültem arra, hogy teljes odafigyeléssel éljem át az órát, mert a hátralevő 35 percben állandóan fellettem szólítva. Egyszer kiküldött krétáért, adta az Isten és akkor fellélgezhettem. Kicsit tovább is voltam és a folyosón sétálva meghallottam két lányt beszélgetni a mosdó előtt. Valami olyasmi pletyka keringett, miszerint Jessica és Mike már nem egy pár. Mélységesen megdöbbentem és tudtam, utána kell járnom. A krétát elszállítottam kedvenc tanáromnak bájosan rávigyorogtam és a helyemre repültem.
Bár alapvetően nem szerettem nagyon Jesst, mert nagyon ... szóval kétszínű na, én meg önző és ez nem illik össze. Amikor idejöttem, elég szendécske voltam és szótlen meg szerény és hasonlók... Persze csak suliban meg idegen társaságban, de Edward elég önbizalmat adott és rövid idő alatt megváltoztam. Mármint úgy értem, hogy nagyobb társaságban is merek beszélni és nyílt vagyok. Tulajdonképpen mindig ilyen voltam azokkal akiket már jól megismertem és elkezdtem bízni bennük, de rrájöttem nem jó törékenynek tűnni, mert eltiporhatnak. Azt pedig nem akarom.
Az óra végén elsők között voltam aki kimenekült a teremből. Jessel az oldalamon aki vidáman fecsegett az új nadrágról amit vett az ebédlő felé vettük az irányt. Aztán kezdtem megfigyelni a tekintetét és gesztusait, majd rádöbbentem, hogy ő tényleg csak beakarja adni másoknak, hogy boldog és nincs semmi baj. A hangja valósággal remegett, néha itt-ott elcsuklott. Haaaah és, hogy nem vettem észre, hogy Mike már 3 napja ide sem tolja a pofáját? Mármint messziről köszön meg minden, de sosem jön közelebb 10 méternél. Ennyire vak lettem volna? Azért furcsa ennyire önző szemétláda sosem voltam. Akiket ismertem mindig észrevettem, ha történt valami... Most pedig Edward teljesen elvette az eszem és senkire sem figyelek. Mármint azokra az emberekre, mint például Jessica.
- Veszünk egy szendvicset oksa? - kérdeztem kedvesen. Jess abbahagyta a beszédet és hevesen bólogatni kezdett. - Elmegyünk a mosdóba és beszélnünk kell erről-arról. Szólok Angelának is. Rendben?
- Ööö. Oké. Miről van szó? - nézett rám komolyan - Valami történt veled és Edwarddal?
- Nem, nem dehogy. Mi jól megvagyunk. Valami másról lenne szó.
- Oó... Emlegetett szamár - közölte enyhén mosolyogva. Ez is furcsa hiszen ő kitörő örömmel, gátlástalanul és feltünési viszketegséget kapva szokott örülni Edwardnak.
Edward lövellt felém egy olyan tekintetet amiből kiolvastam az értetlenséget, döbbenetet és kíváncsiságot. Válaszul vállat rántottam és az éppen sóhajtó Jessre néztem. Varázsolt az arcára egy hatalmas mosolyt és ránk nézett.
- Megyek leülök Angelához, majd gyere és akkor... beszélünk - gyorsan eliszkolt én peidg felvont szemöldökkel követtem a tekintetemmel.
- Szegény kilehet bukva... - suttogtam és Edward felé fordultam. - Eddy fiú megmondja nekem, hogy igazak-e a pletykák? - pusziltam meg az arcát és csimpaszkodtam a nyakába.
- Eddy fiú nem - tartott egy kis szünetet - De Edward igen!
- De én Eddy fiútól akarom hallani - az orromat az arcához dörgöltem és bár tudtam, hogy nem csikis mégis csiklandoztam az oldalát, mert ő csak finom érintéseket érzett.
- Na jólvan... Daninek mondja Eddy, hogy igen... szakítottak.
- Haaajjjaj. Elvetted az eszem és rajtad kívül alig figyelek másra.
- Az én hibám?
- Részben. Mert te szédítettél el... más részben az enyém, mert amúgy sem foglalkoztam vele annyira, de most kis bűntudatom van. Na jólvan megyek megbeszélem vele. Sosem kedveltem Mikeot.
- Ők sem nagyon foglalkoznak veled... és én sem szerettem soha Newtont.
- De ők azért nem foglalkoztak velem, mert én meg csak veled foglalkoztam és jobbnak látták ha elkerülnek engem.
- Jójó... este megyek fel hozzád.
- Okés.
- Ma hamarabb megyünk el... - közölte a tényt, hogy nem ő visz haza. Ránéztem és kérdezni akartam az okát, de megláttam a fekete szemeit és az alatta éktelenkedő lilás foltokat. Csak bólintottam. Hosszan homlokon csókolt megsimogatta a karomat elsuttogta, hogy szeret én meg egy vigyázz magadrát és útjára bocsájtottam. Vettem egy szenyát és Jessék felél vettem az irányt.
- Haligali csajoook! - csaptam az asztalra - Itt nem vagyunk hármasban irány a női mosdó!
- A női mosdóban fogunk kajálni? - húzta a száját Angela.
- Drága angyalom általánosban sokkal kisebb mosdó volt a suliban és 7-en, 8-an tömörültünk be oda kajával a kezünkben - nevettem fel.
- Meghitt családi légkör - mosolygott Angela és elindultunk. Nem kellett sokat gyalogolni, pár métert, megérkezve összecsaptam a tenyerem és kicsit emelt hangon kiküldtem onnan a jónépet. Egy 9.es lány felém fordult.
- Azért még pisilni elmehetek? - nevetett rám. - Aztán tűzök, mint a szél.
- Hogyne. Tessék csak, könnyíts magadon! - invitáltam be egy mosdófülkébe.
- Kösz, rendes csaj vagy - nevetett még bentről.

Miután üres lett a terep, szépen kicsomagoltam a szenyát és jelentőségteljes pillantást vetettem Jessre.
- Kezdheted...
- Szeretnénk hallani mi történt...
- Nekünk elmondhatod...
- Előre leszögezem én sosem bírtam a srácot! - lendültünk bele Angelával egyszerre, mire Jess csak kapkodni tudta a fejét.
- Állj! Állj! - fogta be a szánkat. - Tényleg ő dobott engem, de semmi baj.... jól vagyok.
- Nézd Jessica, tudom, hogy mindigis az olyan srácok tetszettek neked, mint Edward és még most is elolvadsz tőle, de tudom, hogy Te - nyomtam meg a szót - Mikeot szeretted. Szereted. Nem is tudom, hogy nem tűnt fel ez a tettetett vidámságod... sajnálom.
- Ne emészd magad nem haragszom rád a szerelem elvette az eszed Elle.
- És mi volt a gond? - kérdezte Angela.
- Hát.. tulajdonképpen... rájöttem, hogy ő nem úgy érez irántam, mint én iránta. Tudtátok, hogy először Bellát kérdezte meg, hogy randizna-e vele? És először őt kérdezte meg, hogy elmegy-e vele a bálba!? Aztán jött hozzám. És akkor jöttünk össze. Eleinte nagyon jó volt, de már együtt vagyunk több mint egy éve és...és azt hiszem megunt.
- Pedig téged elég nehéz megunni - tettem hozzá - Sajnálom Jess. Tudod nekem már akkor sem volt szimpatikus a mustráló tekintetével meg nagy odafigyelésével, mikor idejöttünk.
- Akkor kezdett megromlani a kacsolatunk... aztán egyre többet veszekedtünk... és elkezdett csalni... én hülye meg csak tűrtem!
- Pedig Jess mind a 10 ujjadra akadna egy-egy pasi. Nem értem miért pont ő... - simogatta meg a hátát Angela. - Nagyon jó lány vagy, szép és csinos, na meg okos. Megnyerő személyiséggel... legyen önbizalmad, értékeld magad és lépj tovább! - nagyon hatásos vígasztaló szavak. Biztos nagyon jól esett neki ezeket hallani. Voltak kivetnivalóim a megnyerő személyiségnél, mert Jess hajlamos volt átesni a ló túloldalára, de ennek ellenére néha imádnivaló volt.
- Köszönöm Angela... Nagyon kedves vagy.
- Figyelj, egy valamit nem értek - kezdtem el beszélni. - Ha ő csalt téged, miért ő szakított veled?
- Szóval elkezdett megcsalni, pontosan tudtam kivel és mikor, de nem szóltam egy szót sem. Szerintem az, hogy nagyon csendes lettem és eltiporható már végleg kikészítette és tett mindkettőnk érdekébe egy hatalmas szívességet... szakított velem.
- Akkor most miért vagy elkeseredve? Légy boldog, hogy megszabadultál egy ilyen tetűládától! Te jobbat érdemelsz!
- Igazad van! - ugrott talpra, mert eddig leroskadva ült a fal tövében.
- Ez a beszéd! - mosolygott Angela.
- Mi lenne ha elmennénk egy buliba? - állt elő az ötlettel én pedig meghűltem.
- Micsoda? - kérdeztük egyszerre Angelával.
- Hát... hát azt gondoltam miért ne, hiszen facér vagyok! Gyerünk.. bekell pasiznom!
- Az alatt, hogy jobbat érdemelsz nem azt értettem, hogy ugorj bele egy másik kapcsolatba Jessica. Légy észnél. Előbb lábalj kibelőle, pihenj, legyél társaságba aztán szóba jöhetnek a pasik.
- Jójó. Igaz... akkor csak menjünk ruccanjunk ki.
- Nem hiszem, hogy ezt Edward jó néven venné - húztam a számat.
- Erik simán belemenne csak... én nem vagyok az a bulizós fajta.
- És én sem... Jess könyörgöm ne akarj nekem és Angelának egy borzalmas éjszakát! - toporogtam egyhelyben.
- Naaa. Ne rinyáljatok. Elmegyünk és kész!
Hosszú csend volt, éreztem, hogy mindjárt becsengetnek a következő órámra ami történelem volt Sőt duplatöri.. fantasztikus.
- Rendben. Benne vagyok... majd korán lelépek.. - kacsintottam Jessre - Mikor megyünk?
- Holnapután péntek, majd akkor este.
- Rendben. Angela? - néztem rá könyörgő tekintettel.
- Oké... - sóhajtotta - elmegyek de egy normális helyre ahol nem cska értelmetlen dübörégs a zene.
- Megvan beszélve!
Angelával összenéztünk és felsóhajtotunk, de azért bólintottunk, majd kifele vettük az irányt.