24. rész

Fogalmam sincs miért rakosgatom fel a maradék részeket, talán, hogy enyhítsek a lelkiismeretfurdalásomon, amiért félbehagytam életemben először egy történetet.


Danielle

Rosalie nem vette zokon a késésemet, ugyanis Alice tájékoztatta erről. Kicsit siránkoztam, hogy én nem lehetek csinos koszírúslány, de megvígasztaltak a lányok, hogy a ceremónia után még lehetek szexi és kicsattanóan gyönyörű, habár a nadrág kosztümben se leszek rémronda. Végülis, lassan elindultunk, én, Rose, Alice és Audrey. Meglepő módon ő sokkal hamarabb itt volt, mert jött Alichez. Azt mondta majdnem készen van a menyasszonyi ruha... és Adam öltönye is rendben van. Ennek felettébb öröltem.
Rosalie vezetett természetesen. Az ő tűzpiros elképesztően gyönyörű Mercedesével mentünk, megtisztelve érezhettem magam, amiért ülhettem elől. Teljesen kábulatba estem, hiszen... hiszen ez egy luxusautó!! És olyanban nem sűrűn ülök... najó. Adam Bmw-je se semmi, de én a merciket mindigis jobban szerettem. Apunak van egy terepjárója, azt kifejezetten gyűlölöm mert akármilyen sima úton megy az ember a hátsó ülésen ülve végigpattogom az utat, bár az is egy szép darab. Anyu nem tud vezetni így autója sincs, Scott pedig... Scottnak pedig egy átlagos autója van. Najó Honda Accordja van az is... azt imádom vezetni. De én eldöntöttem, hogy egy Cadillacet veszek ha leteszem végre a jogsit. Ha nem félnék a vizsgától, akkor nem szüneteltettem volna, meg ha nem költöztünk volna el Londonból. Na mindegy. Forksban is letudom tenni az utolsó vizsgámat. Igen... majd. Egyszer.
- Min elmélkedsz ennyire? - zavarta meg a gondolatmenetemet Rosalie halkan, hiszen a hátsó ülésen a két A elmélyülten csipogott.
- Autókról... a vizsgámról - nevettem fel zavartan - Ne haragudj, de kábulatba estem a kocsidtól és eljutottam egészen odáig, hogy lekell tennem a jogsit végre, hogy vehessek egy álomautót.
- Mi is az pontosan?
- Még nem egészen döntöttem el, de világéletemben imádtam a Peugeotokat, hiszen apunak is volt egy 307-e és imádtam. De a naaagy hatalmas kocsikat is bírom, mint például a Cadillac Escalade.... meg... meg ilyesmik - hirtelen zavarba jöttem bár nem tudom mitől, hiszen csak autókról beszélgettünk.
- Ó hát nem a méret a lényeg - nevetett fel - Bár való igaz, egy Peugeotban jobban eltudlak képzelni.
- Igen.. hát. Hátha növök még pár centit és ha beülök egy Escaladebe akkor nem tűnök el benne.
- Nézd nem a márka, vagy a méret a lényeg, hanem, hogy szeresd vezetni és jól érezd benne magad.
- Jézusom, nagyobb kocsim lenne mint Edwardnak! - töprengtem el hangosan, Rose pedig felnevetett.
- Furcsa lenne.
Nem valami nőies témáról csevegünk - állapítottam meg magamban, habár egyszer Edward említette, hogy Rosalie szereti a kcosikat, és bütykölni is.
- Ha odakerül a sor eljönnél velem válogatni? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve. Rosalienak felragyogott a tekintete és széles mosollyal fordult hozzám.
- Hát persze! Mesés ötlet... és mikor akarod letenni a vizsgádat?
- Tulajdonképpen nem tudom... talán Adam esküvője után.
- Fantasztikus! Addig nézegetünk autósújságokat és szemezgetünk, mit kínálnak mostanság... - egészen belelkesült. Kuncognom kellett a gyerekes vidámságától.
- Persze.
- És mondd csak miért szüneteltél?
- Öm... hát, a nyomós ok az volt, hogy Ryan meghalt és nem tudtam tovább a vezetésre koncentrálni... és aztán költöztünk ide - nagyon szerettem volna ennyiben hagyni a témát.
- Ki az a Ryan? - e kérdés zökkentett ki. Hiszen senkinek nem beszéltem még róla. A hátsó ülésen ülők is elhallgattak és feszülten figyeltek. Nem nagyon hiszem, hogy tudnék róla úgy beszélni, hogy ne fakadjak sírva. Percekig ültem csendben, Rose arcát nézve.
- Danielle előző barátja - válaszolt helyettem Audrey - Aki leukémiában meghalt - fejezte be. Cullenék bólintottak és ennyiben hagytuk a témát. Az ablak felé fordulam és kibámultam rajta. Májusban vagyunk... júniusban vége a sulinak... aztán nyári szünet... augusztusban 19 leszek és akkor lesz 1 éve, hogy Ryan elment. Eldöntöttem, hogy soha többet nem fogom megünnepelni a születésnapomat. Legalábbis addig nem, amíg nyugodtan nem tudok gondolni Ryanre.

Különböző drága butikokba tereltek be a lányok és Istenemre mondom egyáltalán nem bántam. Az első üzletben megvettem a nadrágkosztümöt, a másodikban egy fehér ingszerűséget a harmadikban ami egy cipőbolt volt megvettem álmaim cipőjét. Fekete, amolyan táncos cipő... lekerekített orral, egyszóval csodás.
A három koszorúslány már más téma volt. Nekik semmi nem volt elég jó... Az esküvő után következő bulira sem találtak semmit... sem pedig magára az esküvőre koszorúslányruhát.
A 4. bolt kimondottan csak esküvői cuccokkal foglalkozott. Elmondták az elképzeléseiket, méregzöld, nem az a habosbabos ruha. Szóval csak az volt meg, hogy méregzöld.
Az eladónő türelmesen, végtelenelül kedves arccal a ruhákhoz vezetett bennünket és megmutatta az összes zöld ruhát. Kimondottan sok volt.
Aztán mondták, hogy három egyforma kellene. Na itt kicsit megszédült a nő, Rose suttogott valamit a fülébe mire újra felvidult az arca és kijelentette, hogy megoldható. Azt mondta jelenleg, nincs pont három egyforma ruha, főleg zöld színben, de tud olyannal szolgálni ami olajzöld színükben megegyeznek, formailag viszont van némi változtatás. A lányok rábólintottak, mire a szalon hátsó részéből előhozott 3 ruhát, melyel látványára egyből felcsillant a 3 lány szeme.
Rögtön bele is bújtak, természetesen méretben passzolt rájuk, tátva maradt a szám mikor konstantáltam mennyire gyönyörűek is, a sápadt tökéletesen makulátlan bőrükkel, csillogó hajukkal, magas karcsú alakjukkal. Észbontóan festettek, és azon nyomban fizettek, és vittük is a ruhákat.

A következő üzletben különféle márkázatú ruhák, leginkább koktél, estélyi és amolyan "partyruhák" voltak megtalálhatók. Na ez volt a mi butitkunk... Szétszóródtunk, és csillogó szemekkel futkostunk az öltözőbe a szebbnél szebb ruhákkal karöltve. Már csak a poén kedvéért felpróbáltam legalább 6 ruhát de végül az első mellett döntöttem. Kicsit merész volt hozzám képest, de régen eldöntöttem, hogy ez a ruha csak egyszer használatos lesz, mert Edward, hogy lefogja tépni rólam az is biztos. Igen, ugyanis szándékomban állt elcsavarni a fejét az este folyamán. Ez a ruha pedig tökéletes lesz a és rövidsége miatt, mivel kivillantom hosszú combjaimat, amikért szószerint megőrül. Azért megnéztem, hogyha lehajolok kilóg-e mindenem alóla és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, miszerint nem. A tükör előtt forgolódtam az új cipőmben és ruhában, amikor a mellettem elsuhanó Alice megtorpant és végigmért. Kissé sztényílt ajkakkal lépett hozzám közelebb és érintette meg a ruhát.
- Te jóságos... Szent szűz az égben! - kiáltott fel - Ezt meg KELL venned! - hangsúlyozta ki - Van egy olyan sejtésem, hogy nem sokáig maradsz majd Edwarddal az esküvő utáni buliban..
- Hmm... - erre egy hümmögésnél és vigyornál többet nem voltam hajlandó mondani.
- A cipőd nem megy hozzá...
- Ugye? - fordultam vele szembe - Énis ezt néztem...


- Igen, szerintem benézünk még egy cipőboltba is. Úgy tűnik itt mindenki megtalálta a maga ruháját - válaszolta Alice mosolyogva.
- Mutasd Tündérke, te mit találtál? - kérdeztem teljesen felvillanyozva és mutattam a kezében tartott ruhára.
- Várj, egy perc és felveszem... - rohant be a fülkébe, és 5 perccel később ki is lépett. Gyönyörűen festett rajta az a kék ruha. Tényleg gyönyörű volt... nem hiszem, hogy tudtam volna mást mondani rá - Gyönyörű vagy Alice!


- Köszönöm, te is mesésen nézel ki - mosolygott rám. Viszonoztam a gesztust.
- Azt hiszem csak én veszek olyan ruhát, ami nem túlzottan estélyi stílúsú...
- Ne hidd drága hugom... ne hidd, hogy te vagy az egyetlen - libbent mellém Audrey és mutatott fel egy fekete mini ruhát ami az enyémre kicsit hasonlított és egy orgonalila ruhát aminek mell alatt egy fekete masni volt megkötve. - Melyiket? - tartotta fel egyenként a ruhát. Alicszel egyszerre böktünk a lila felé.
- Akkor mégis csak Te leszel az egyetlen - vigyorgott rám és ő is bement felpróbálni a ruhát.

- Megkeresem Roset és lenyűgözöm az alakommal - nevettem fel és elsétáltam a ruhák között. Mereven előre néztem, hogy ne essek kísértésbe és akasszak le még pár ruhát. Hamar megtaláltam Rosaliet, láttam kibukkanni a szőke haját egy sor ruha mögül.
- Danielle? - meresztett felém nagy szemeket... - Mi a... ? Te meg... ? Le akarsz körözni? - nevetett végül fel - Szebb leszel, mint én!
- De szerényebb sosem leszek nálad, az holt biztos - sóhajtottam fel, majd mosolyogva elvettem tőle a ruhát. - Ú basszus te beszélsz? Ezt akarod megvenni? Te fogsz engem lekörözni méghozzá jó sokszor - mondjuk ebben egy pillanatig nem kételkedtem, nem láttam még szebb nőt/vámpírt Rosalienál.
- Ne túlozz ez még visszafogott is - mosolygott és karon ragadott. - Gyere felpróbálom... úgylátom ez a méretem.. és képzeld.. levan értékelve.
- Mert?
- Utolsó darab senkire nem jó, mert kisméret.
- Hanyas ez, XS-es? - nevettem fel, majd látva önelégült arcát ledermedtem. - Xs-es? - döbbentem le. - Te kis darázsderekú - motyogtam az orrom alatt és betuszkoltam egy próbafülkébe. Nem vett nagy időt igénybe, hogy kilépjen a fülkéből és kezdetét vegye az irigykedések sora. Alice és Audrey jómagammal együtt, kezdtük úgy érezni, hogy... mi már nem is vagyunk olyan csinosak, szépek és szexisek.
- Vedd le de rögtön! - szólt rá Audrey.
- Annyira rossz nem lehet... miért? - döbbent meg Rose.
- Butus olyan gyönyörű és szexi vagy, hogy legszívesebben kikaparnám a szemedet - nevetett fel a nővérem. - Vegyük le a ruhákat és fizessünk.
- Hmm... határozottan jól áll a piros Rosalie - karoltam át a derekát és néztünk egyenesen a tükörbe.
- Milyen hosszú lábaid vannak! - nézett rám én pedig zavaromban nem tudtam mit csináljak.
- Köszönöm. Tényleg, jól esik ezt hallani. Na de a tieid... Krisztusom, felülmúlhatatlan vagy - nevettem fel és játékosan megcsapkodtam majd visszamentem a fülkébe, hogy visszavegyem a ruhámat.
- Lehet, hogy igaza van a lányoknak... túl szép ez a ruha... megveszem - suttogta magának a szőkeség, majd visszament átöltözni.