27. rész

Nos... itt lenne a következő rész, és mivel nem erősségem a részek témájához megfelelő képet találni, csak fogtam és kerestem egyet Robertről. :D A legutóbbi film amit láttam tőle - félig - a Vizet az elefántnak volt és az az 50 perc felettébb elnyerte a tetszésemet. És sokkal jobb karakter, mint Edward. Ezzel szerzek magamnak egy pár rossz pontot, de minden szempontból megnyerőbb karaktert játszik ebben a filmben. :) Na de ez csak az én személyes véleményem.
Na csók mindenkinek. :)




Elaludtam. Igen határozottan aludtam. Mert csakis álmodni tud olyat az ember, hogy semmiféle előzmény nélkül születik 6 gyereke (egy szülésből) és egy öregnő a felesége/férje vagy kicsodája. Aztán meghaltam... de így egyszer csak. Aztán megint éltem valami tengerparton... sok-sok férfivel körülvéve... és a 6 gyerekemmel amiknek nem volt behatárolható a neme.
Éjfélkor ébredtem fel. Kiráztam magamból az álmot, felálltam és elmentem a wcre. Mire visszaértem, már Edward fogadott elterülve az ágyamon.
- Megérezted, hogy felkeltem? - kérdeztem és megpusziltam az arcát üdvözlés képpen.
- Nem. Figyeltelek az egyik fáról. Nem akartam bejönni, mert a hidegségemtől felkeltél volna. És amilyen mélyen aludtál és nem hallottad meg, hogy kényelmes odút varázsolok faágakból.... úgy gondoltam fáradt vagy - miután elmondta ezeket ő is megpuszilt viszonzásul.
- Óh. Hát a lényegre tapintottál. Nem történt semmi olyan dolog ami fizikailag kifáraszhatott volna, mégis olyan kimerültnek éreztem magam anyuval való beszélgetés után, hogy fél 7kor az ágyba zuhantam. Szó szerint - elismerően bólintottam és befeküdtem Edward mellé.
- Miről beszélgettetek?
- Nem mindegy, úgyis kiolvastad anyu fejéből!? - nevettem halkan.
- De a te szádból akarom hallani és a te verziódat.
- Nincsenek verziók Edward. Kezdtem túl önző lenni és figyelmeztetett. Jól tette. Annyira csak magammal foglalkoztam, hogy nem vettem észre mik történnek körülöttem. Tudtad, hogy Angela és Erik összejöttek? Én egy hete tudtam meg. És azt sem vettem észre, hogy Jess napok óta szomorú és tetteti a vidámságot. És azt sem vettem észre, hogy az anyám lehangolt amiért kevés időt töltök vele. És a családdal. Szóval amellett, hogy beleszerettem egy vámpírba, ezeket észre kellett volna vennem, ezen változtatnom kell. Szóval neharagudj édes de mostantól nem csak veled fogom tölteni a szabadidőmet - vigyorogtam rá. - Ami azt illeti Jessica vígasztalása érdekében és, hogy lezárja Mike-os korszakát elkell mennem vele bulizni.
- Nagyon úgy tűnik, hogy nem sok kedved van hozzá. Ne is haragudj. Édes - hangsúlyozta ki. - Ami azt illeti, szerintem nem lettél önző. De én elfogult vagyok és velem törődsz.
- Mi finomat ettél? - kérdeztem témát váltva, termélszetes hangon és a haját birizgáltam. Óvatosan a kezem után nyúlt és kiszedtre a hajából. Dacosan néztem a szemeibe fújtattam egyet és beletúrtam a hajába. Felsóhajtott és hagyta, hogy játszak a tincseivel.
- Mi finomat ettem? - kérdezett vissza percekkel később. - Öö. Azt hiszem a hatalmas felhozatalból a jávorantilop és az elmaradhatatlan hegyi oroszlán volt a legjobb. Igen kimagasló volt a vérük íze.
- Azta legközelebb hozz nekem is. Most lehet hülyeséget kérdezek, de ha nem dobog a szíved, szóval elviekben vérednek sem kéne, hogy legyen. Szóval... neked nem dobog a szíved. Van ... véred?
- Nem tartom hülyeségnek. Van vérem igen. Elgondolkodtam már én is azon, hogy nem dobog a szívem nincs mi pumpálj a vért, mégis van vér... vér folyik az ereimben. Elég logikátlanul vagyunk mi vámpírok összerakva. De ha azt nézzük, hova tűnjön a vér a testünkből?
- Na igen. Ti vámpírok nagyon bonyolult teremtmények vagytok. Na... szóval. Ha nem megyek el abba a buliba megsértődnek. De ha elmegyek anyunak rosszul fog esni. Megígértem neki, hogy tartunk egy közös napot...
- Figyelj. Lizával töltöd a suli utáni napodat.... szóval, hogy este 7-ig. Elkészülsz és elmész a lányokkal bulizni. Megbocsáss, de nem hiszem, hogy jólfogod magad érezni...
- Hogy te milyen jól ismersz - sóhajtottam fel.
- Ésss. Hazajössz 11-12 felé, tudom, hogy tovább nem bírnád, és a többi idő reggelig az enyéééém.
- Bizonyááám - bólintottam hosszan és szájon csókoltam. Ezzel elvoltunk egy ideig, majd lementünk a nappaliba a vámpírnépséghez. Apu karjaiba rohantam, más szóval elsétáltam hozzá megölelgettem és a térdére ültem.
- Papikáááám.
- Dani?
- Nincs semmi. Hamar lefeküdtem és most felkeltem. Régen láttalak. Mindig csak reggel két percre, mert sietek, mire hazaérek meg már nem vagy itthon. És mik ezek a túlórák? -. förmedtem rá.
- Igen apa, csak nem megcsalod anyut a titkárnővel? - viccelődött Scott, mire anyu leütötte. Szép finoman.
- Vicces vagy fiam, nagyonis. De nem. Olyan ügyem van, hogy a férfi elég nagy bűnöző, még Londonból rengeteg a papírmunka, és hát sokat kell dolgoznom azzal, hogy jó fényben tüntessem fel és kitudjam hozni a börtönből.
- Értem apa. Szóval egy bűnözőt szabadítasz fel a börtön alól. Ez egy igazán becsületes szakma...
- Danielle ne legyél ilyen cinikus. Néha napján szeretem az állásomat. Ilyenkor nem, de ha nem segítek bajba kerülhetek. Nem akarok velük ujjat húzni. Végülis nekem nem lenne semmi bajom, de aztán biztos valahol szerepelne a rejtélyes eltűnésük... És szóval elég sokat is fizetnek.
- Van elég pénzünk....
- Persze. Három évszázad elég volt arra, hogy gyűjtögessek. Szóóóval...
- Nincs szóval. Nem akarok semmit, csak alig látlak és gondoltuk lejövünk.
- Ahelyett, hogy fent enyelegnétek, lejösztök a családhoz? - kérdezte elképedten Scott.
- Scott kezd elegem lenni belőled. Mi ez a hangnem? Én mikor cukkollak? És nem enyelgek Edwarddal. Szimplán szeretem. Oly nagy bűn ez? Nem. Akkor fogd be a pofádat és használd másra...
- Ne húzd fel magad hugi, viccelek.
- Hát nagyon vicces vagy. Nagyon-nagyon. Jaj anyu - kaptam észbe - Mégsem mondom le azt a bulit.... de veled is leszek. Csak 7 körülig.
- Nekem megfelel - mosolygott rám melegen. - Vidd magaddal Edwardot!
- Testőrnek? - nevettem fel. - Nem viszem. Dübörgő zene, részeg fiatalok, idegesítő fiatalok.... nem viszem Edwadot magammal. Voltál valaha ilyen helyen Cullen? - néztem felé.
- Ne hívj így, nem jó a te szádból így hallani... - hadarta el, felvontam a szemöldököm és folytatta. - Fiatalabb koromban jártam egy helyen egyszer de nagyon rajtam volt a megölöm ezeket gondolat és gyorsan le is léptem.
- Na bennem is ez a gondolat lesz. Azért jó lesz ha a közelben maradsz, mert nem akarok egyedül hazasétálni. Félelmetes errefelé a sötétben.. Sőt szerintem Port Angelesbe vagy Seattlbe megyünk, nem hiszem, hogy Forksban van szórakozóhely.
- Aaaaa könyvtárra gondolsz Dani? - mosolygott rám apu, mire felnevettem.
- Nálam a szórakozóhely igenis a könyvtár, vagy könyvesbolt, nem a disco. Szóval igen apa eltaláltad!
- Akkor tudom, hova viszlek legközelebb szórakozni - nevetett fel mellettem Edward.
- Hát igen. Nem megyünk ki a teraszra? Úgysem alszom már el.
- Menjünk - kezdett terelgetni Edward a derekamnál fogva.
Kint leültünk az asztal körüli székekre és bámulni kezdtük a csillagos eget. A tücskök, szöcskék és mindenféle undorító bogarak muzsikáját hallgattuk. Ha engem kérdeztek, nekem felállt tőle a szőr a karomon, de egy kis idő után megszoktam. Nem is volt olyan meleg mint gondoltam, így bekiabáltam egy takaróért. Anyu hozott ki egy jó vastag plédet és azt magam köré tekertem. Edward megpuszilta a homlokomat, én pedig a vállára hajtottam a fejemet.
- Mikor is lesz ez a hatalmas nagy parti?
- Péntek este.
- Remek. Akkor holnap mit csináljunk?
- Rád bízom. Kezdem unni az itthonülést. Vagy az Edwardszobájában ülést.
- Igen én is. Mi lenne ha a hétvégén elmennénk valahova?
- Edward az előbb, még a holnapról volt szó, most meg ugrunk a hétvégéhez és utazáshoz?
- Tudom, hogy hétfőn és kedden nem lesz suli, mert értekezlet lesz a tanároknak.
- Egésznap?
- Jó, mindkét nap az első két óra lesz megtartva, de íratunk Carlisleal igazolást.
- Remek ötlet. Hova menjünk?
- Az olasz tengerparton van egy házam.... elég sivár terület, nincsenek ott emberek. Talán a bőröm csillogását senki nem venné észre.
- Elakarsz vinni az olasz tengerpartra? 4 napra? Csak mi ketten?
- Előrehozott nyaralás... sőt igazolás sem kell, megbeszélem az osztályfőnökeinkkel.
- Mit mondanál nekik?
- Az igazat.
- Mégpedig? Nyaralni megyünk?
- Igen... kis ezzel-azzal vegyítve.
- Ezzel-azzal? Edward te titkolsz valamit! Látom a sunyi fejedből...
- Nincs is sunyi fejem! - kezdett hevesen tiltakozni.
- Ismerlek, nem tudsz átverni. Majd mondd el egyszer, oké?
- Oké... - suttogta és szorosabban ölelt.
- 4 nap? Olaszországban? Istenem, álmodom... - motyogtam majd Edward nyakához hajoltam és finom csókokat hintettem nemes testtájára.

Innentől kezdve valahogy filmszakadás. Olyan kicsit, mintha részegre ittam volna magam, holott nem ittam egy kortyot sem. Lehet, hogy Edward Cullen részegített meg engem. Azt hiszem ezen már nem kell csodálkoznom. Valahogy meglett írva, hogy ő lesz egyszer a mindenem. És bármennyire is nehéz elfogadnom az ezzel járó körülményeket mégsem tudok ellene tenni. Mondjak egy titkot? Valójában nem is akarok ellene tenni. Mert boldog vagyok. Igen. Jelen pillanatban nagyon is boldog vagyok.

26. rész

A nap túlélése után Adamékkel együtt hazamentem és levetődtem a kanapéra. Valamiért teljesen kivoltam fáradva. Sóhajtgattam és bekapcsoltam a tv-t. Majd körbenéztem... minden testvérem elvonult a szobájába, anyut sehol sem láttam és aput sem. Felálltam és próbáltam őket megkeresni... Aztán eszembe jutott, hogy tulajdonképpen apu ügyvéd szóval biztos dolgozik. Anyu meg kiírta a hűtűre, hogy elment vásárolni. Újra csak sóhajtottam és felmentem a szobámba.
Elővettem azokat a könyveket és füzeteket amiből volt házi. A nyelvtannal most megszenvedtem és mivel egy feladatra az istennek se tudtam rájönni, mégis mit kell ott csinálni úgy hagytam. Áttértem a bioszra. Átolvastam a leckét aztán eltettem, mert semmi kedvem nem volt tanulni. Matekkel nem bajlódtam, mert holnap nem lesz matekom hál istennek. Angolból nem csináltam semmit, mert ott a tanár olyan volt, hogy nem igen foglalkozott azokkal akik hátul ültek.
Aztán ültem magamban a szobában, elmentem letusolni és továbbra is unatkoztam. Beültem a gép elé, hogy olvasok valami könyvet de pár oldal után kiléptem, mert nem volt semmi kedvem hozzá. Kikapcsoltam a gépet és lementem hátha itthon van már anyu vagy valaki.
A konyhából finom illatokat éreztem és ekkor döbbentem rá, hogy egy szendvicsnél többet én még ma nem is ettem pedig már délután 5 felé járt az idő.
- Szia anyu! - köszöntem rá. Odamentem hozzá megpusziltam és leültem az asztalhoz - Mit főzöl nekem?
- Csinálok neked csirkemellett cukkinivel.
- Isteni vagy - mosolyodtam el - A kedvencem.
- Tudom. Ezért csinálom ezt. Milyen napod volt?
- Áh unalmas. De a suliban kiderült, hogy Mike és Jessica szakítottak és őt vígasztaltuk Angelával. Erre Jess mondta, hogy mozduljunk ki péntek este menjünk bulizni... - fáradtan felsóhajtottam és megtámasztottam az arcom az egyik kezemmel.
- Uhh szarul hangzik...
- Az is. Szar. De elmegyek, mert megígértem neki. Elmegyek, elküldöm táncolni maradok egy félórát és lelépek. Nem hiszem, hogy Edward örülni fog neki, és igazából én sem örülök, de megteszem érte.
- Értem - bólintott és visszafordult a tűzhely felé - Hogy áll Adam esküvője?
- A lehető legjobban - szélesen elmosolyodtam. Büszke voltam magamra. - Minden tőlemn telhetőt megtettem, így a helyet ahol "bulizni" fogunk lealkudtam a lehető legkissebb összegre, a ruhájuk készen van, a pap levan rendezve, kaja nem lesz, pia nem lesz... virágok megvannak ... szóval készen vagyunk csak majd elkell menni feldíszíteni a helyet.
- Az a hely, hol is van pontosan? - kérdezte anyu mosolyogva.
- Hát tulajdonképpen Forks szélén húzódik egy park szerűség és ott van egy hatalmas épület. Azért mondom, hogy park szerűség, mert valójában nem az, csak a kinti padok meg fák és a pázsit azt a hatást kelti az emberben. Az épület nagyon szép, igényes, tiszta és nagy. Bár nem leszünk sokan. Ja igen a meghívók is ellettek küldve. Tejóisten körbeleszek véve vámpírokkal - nevettem fel - Mármint többel. Igen. Jönnek Franciaországból, Denaliból, Londonból és még valahonnan Északról. Meg mi és a Cullenek.
- Szép számmal leszünk azért...
Anyu nagyon furcsa nekem. Biztos van valami baja csak nem tudom, hogy micsoda. Összeráncoltam a homlokom és gondolkodóba estem. De nem jöttem rá mi a problémája...
- Anyuci... van valami gond? - kérdeztem rá.
- Nem.. dehogy, nincs. Miből gondolod, hogy van?
- Anyu csak rád kell nézni. Ismerlek, tudom, hogy mikor van rossz kedved és mikor nincs.
- Pedig én jól vagyok.
- A lányod vagyok előttem nem kell titkolóznod... Mondd el mi bánt.
- Hát rendben... - elzárta a tűzhelyet rámnézett szedett nekem egy tányérra húst és cukkinit kenyeret kólát és leült velem szembe. Mivel még meleg volt, nem ettem csak néztam anyura.
- Elkezded még ma? - szóltam rá halkan és bekaptam egy cukkinit.
- Ja persze... - zavartan oldalra nézett és birizgálni kezdte a fülkbevalóját. Értetlenül felvontam a szemöldököm és felszúrtam a villámra egy húsdarabot. - Szóval. Nem könnyű ezt mondanom... én azt hiszem... Kezdek önző lenni - vártam, hogy folytassa de nem tette.
- Finom a kaja. Bővebben? Jaj anyu rángassam ki belőled a szavakat?
- Köszönöm, és nem, nem csak várjál már, ne légy ennyire türelmetlen - vett egy mély levegőt - Elszomorít az, hogy Edward leköti minden figyelmedet... - na itt kissé megdöbbentem. - Tudod, igazából csak te vagy nekem. Apád elég sokat dolgozik mostanában, mármint igaz, hogy csak délután megy be de késő este ér haza és tudom furcsán hangzik, de még mindig úgy szeretem apádat, mint amikor megismertem és hiányzik a jelenléte - tudtam, hogy egy vámpír milyen mélyen tud szeretni valakit, szóval ez nem döbbentett meg. - Sophie és Adam, Scott és Audrey pedig külön egy-egy család. Velük is beszélgetek és imádom őket, de ők vámpírok és tudod milyen kötelék van közöttük, nem kérhetem, hogy legyenek állandóan a fogadott anyjukkal. És mivel te egyedül voltál és ember vagy, te jobban ragaszkodsz hozzám és én ezt imádtam. Együtt csináltunk mindent, és ez hiányzik... Persze tolerálom, hogy szerelmes vagy és örülök, hogy Edward boldoggá tud tenni csak hiányoznak a régi napok.
Magam elé meredtem és bűntudatom lett. Igaza van anyunak. Attól, hogy szerelmes vagyok még törődhetnék másokkal. A családból igazából szinte csak Adammel tartom a kapcsolatot, mióta együtt vagyok Eddel. Ez is csak azt mutatja mennyire önző vagyok. Anyu nem önző, egyáltalán nem. Én vagyok az. Lehetek szerelmes úgyis, ha törődöm a családommal. Kissé elragadtattam magamat és megfeledkeztem majdnem mindenkiről. Ez csúnya dolog volt tőlem.
- Ne haragudj anyu. Teljesen igazad van... Edward, hogy velem van megváltoztam. A szerelem kissé elvette az eszem és sajnálom, hogy elhanyagoltalak. Ígérem megpróbálok rajta változtatni és megtalálni az egyensúlyt. Nem kell szabadkoznod, tudom mire gondoltál amikor ezeket elmondtad és igazat adok neked. Nem te vagy az önző, hanem én, mert csak magamra gondolok. Mégegyszer bocsánat, ígérem, hogy változtatni fogok... legalábbis megpróbálok. Holnap lebeszélem Jessicát erről a buliról és átszervezzük máskorra. Elviszlek, megmutatom a helyet amit kibéreltem, megmutatom a ruhákat és elmegyünk neked is venni néhány ruhát. Tartunk egy anya-lánya napot. Csak mi keten. Semmi Edward... Apropó Edward, este átjön - nevettem fel.
- Nem kell lemondanod, miattam Elle.
- Jaj anyu ne izélj már.. Sőt van is egy ötletem... Abba Edwardot is belevonom. Majd nézek valami esedékes koncertet innen nem messze és arra elviszem. Visszük Edwardot, hogy a tömeg miatt védjen meg... úú viszont ott tömeg, tömeg van. Szóval nagyon tömeg van. Majd megtudakolom ő mit gondol. Húú még nem is voltam életemben ilyen nagyszabású koncerten!
- Örülök, hogy lelkesedsz, de most egyél. Aztán holnap elmegyünk ide meg oda.
- Rendben. Ha apu hazajött szóljál aztán lejövök. Vele meg egy ideje nem is beszéltem.
- Okés - megpuszilta a fejemet és magamra hagyott.
Megettem azt amit készített ránéztem a rengeteg mosatlanra és felsóhajtottam. Szeret főzni, de takarítani nem annyira. Mármint mosogatni... az mindig rám hárul. Mindegy azt én szeretek. Nekiálltam mosogatni, beletelt egy félórámba. Újra rámtört a fáradtság és álmosság. Fél 7 lesz... ha lefekszem most aludni, felfogok kelni 11kor. Ígyhát inkább beültem a tv elé. Zenét néztem, énekeltem majd kezdődött valami film, de végül mégis csak elaludtam.

25. rész

- Ms. Profenty kérhetném, hogy rám figyeljen és ne a padtársára? - kérdezte Mr. Énmindenttudok tanárúr matematika órán. Tudtam, hogy nem szabad kísértésbe esnem, és Jessicára figyelni...
- Ne haragudjon tanárúr!
- Ne kelljen többet magácskára szólnom - intett meg és elfordulva elhúztam a számat. Nem igaz, ez a tanár kikészít. Tényleg, nem beszéltem csak Jess, bár igaz, hogy csak rá figyeltem. Régebbi sulimban még el is viseltem a matekot, mert remek és szimpatikus tanárom volt. Egészen megszerettem a tantárgyat, viszont amióta idejöttem gyűlölöm a matekot is és a tanárt is. Annyi a szerencsém, hogy nem vagyok százszázalékosan idióta, így a dolgozatim általában sikerülnek.
Az incidens után, rákényszerültem arra, hogy teljes odafigyeléssel éljem át az órát, mert a hátralevő 35 percben állandóan fellettem szólítva. Egyszer kiküldött krétáért, adta az Isten és akkor fellélgezhettem. Kicsit tovább is voltam és a folyosón sétálva meghallottam két lányt beszélgetni a mosdó előtt. Valami olyasmi pletyka keringett, miszerint Jessica és Mike már nem egy pár. Mélységesen megdöbbentem és tudtam, utána kell járnom. A krétát elszállítottam kedvenc tanáromnak bájosan rávigyorogtam és a helyemre repültem.
Bár alapvetően nem szerettem nagyon Jesst, mert nagyon ... szóval kétszínű na, én meg önző és ez nem illik össze. Amikor idejöttem, elég szendécske voltam és szótlen meg szerény és hasonlók... Persze csak suliban meg idegen társaságban, de Edward elég önbizalmat adott és rövid idő alatt megváltoztam. Mármint úgy értem, hogy nagyobb társaságban is merek beszélni és nyílt vagyok. Tulajdonképpen mindig ilyen voltam azokkal akiket már jól megismertem és elkezdtem bízni bennük, de rrájöttem nem jó törékenynek tűnni, mert eltiporhatnak. Azt pedig nem akarom.
Az óra végén elsők között voltam aki kimenekült a teremből. Jessel az oldalamon aki vidáman fecsegett az új nadrágról amit vett az ebédlő felé vettük az irányt. Aztán kezdtem megfigyelni a tekintetét és gesztusait, majd rádöbbentem, hogy ő tényleg csak beakarja adni másoknak, hogy boldog és nincs semmi baj. A hangja valósággal remegett, néha itt-ott elcsuklott. Haaaah és, hogy nem vettem észre, hogy Mike már 3 napja ide sem tolja a pofáját? Mármint messziről köszön meg minden, de sosem jön közelebb 10 méternél. Ennyire vak lettem volna? Azért furcsa ennyire önző szemétláda sosem voltam. Akiket ismertem mindig észrevettem, ha történt valami... Most pedig Edward teljesen elvette az eszem és senkire sem figyelek. Mármint azokra az emberekre, mint például Jessica.
- Veszünk egy szendvicset oksa? - kérdeztem kedvesen. Jess abbahagyta a beszédet és hevesen bólogatni kezdett. - Elmegyünk a mosdóba és beszélnünk kell erről-arról. Szólok Angelának is. Rendben?
- Ööö. Oké. Miről van szó? - nézett rám komolyan - Valami történt veled és Edwarddal?
- Nem, nem dehogy. Mi jól megvagyunk. Valami másról lenne szó.
- Oó... Emlegetett szamár - közölte enyhén mosolyogva. Ez is furcsa hiszen ő kitörő örömmel, gátlástalanul és feltünési viszketegséget kapva szokott örülni Edwardnak.
Edward lövellt felém egy olyan tekintetet amiből kiolvastam az értetlenséget, döbbenetet és kíváncsiságot. Válaszul vállat rántottam és az éppen sóhajtó Jessre néztem. Varázsolt az arcára egy hatalmas mosolyt és ránk nézett.
- Megyek leülök Angelához, majd gyere és akkor... beszélünk - gyorsan eliszkolt én peidg felvont szemöldökkel követtem a tekintetemmel.
- Szegény kilehet bukva... - suttogtam és Edward felé fordultam. - Eddy fiú megmondja nekem, hogy igazak-e a pletykák? - pusziltam meg az arcát és csimpaszkodtam a nyakába.
- Eddy fiú nem - tartott egy kis szünetet - De Edward igen!
- De én Eddy fiútól akarom hallani - az orromat az arcához dörgöltem és bár tudtam, hogy nem csikis mégis csiklandoztam az oldalát, mert ő csak finom érintéseket érzett.
- Na jólvan... Daninek mondja Eddy, hogy igen... szakítottak.
- Haaajjjaj. Elvetted az eszem és rajtad kívül alig figyelek másra.
- Az én hibám?
- Részben. Mert te szédítettél el... más részben az enyém, mert amúgy sem foglalkoztam vele annyira, de most kis bűntudatom van. Na jólvan megyek megbeszélem vele. Sosem kedveltem Mikeot.
- Ők sem nagyon foglalkoznak veled... és én sem szerettem soha Newtont.
- De ők azért nem foglalkoztak velem, mert én meg csak veled foglalkoztam és jobbnak látták ha elkerülnek engem.
- Jójó... este megyek fel hozzád.
- Okés.
- Ma hamarabb megyünk el... - közölte a tényt, hogy nem ő visz haza. Ránéztem és kérdezni akartam az okát, de megláttam a fekete szemeit és az alatta éktelenkedő lilás foltokat. Csak bólintottam. Hosszan homlokon csókolt megsimogatta a karomat elsuttogta, hogy szeret én meg egy vigyázz magadrát és útjára bocsájtottam. Vettem egy szenyát és Jessék felél vettem az irányt.
- Haligali csajoook! - csaptam az asztalra - Itt nem vagyunk hármasban irány a női mosdó!
- A női mosdóban fogunk kajálni? - húzta a száját Angela.
- Drága angyalom általánosban sokkal kisebb mosdó volt a suliban és 7-en, 8-an tömörültünk be oda kajával a kezünkben - nevettem fel.
- Meghitt családi légkör - mosolygott Angela és elindultunk. Nem kellett sokat gyalogolni, pár métert, megérkezve összecsaptam a tenyerem és kicsit emelt hangon kiküldtem onnan a jónépet. Egy 9.es lány felém fordult.
- Azért még pisilni elmehetek? - nevetett rám. - Aztán tűzök, mint a szél.
- Hogyne. Tessék csak, könnyíts magadon! - invitáltam be egy mosdófülkébe.
- Kösz, rendes csaj vagy - nevetett még bentről.

Miután üres lett a terep, szépen kicsomagoltam a szenyát és jelentőségteljes pillantást vetettem Jessre.
- Kezdheted...
- Szeretnénk hallani mi történt...
- Nekünk elmondhatod...
- Előre leszögezem én sosem bírtam a srácot! - lendültünk bele Angelával egyszerre, mire Jess csak kapkodni tudta a fejét.
- Állj! Állj! - fogta be a szánkat. - Tényleg ő dobott engem, de semmi baj.... jól vagyok.
- Nézd Jessica, tudom, hogy mindigis az olyan srácok tetszettek neked, mint Edward és még most is elolvadsz tőle, de tudom, hogy Te - nyomtam meg a szót - Mikeot szeretted. Szereted. Nem is tudom, hogy nem tűnt fel ez a tettetett vidámságod... sajnálom.
- Ne emészd magad nem haragszom rád a szerelem elvette az eszed Elle.
- És mi volt a gond? - kérdezte Angela.
- Hát.. tulajdonképpen... rájöttem, hogy ő nem úgy érez irántam, mint én iránta. Tudtátok, hogy először Bellát kérdezte meg, hogy randizna-e vele? És először őt kérdezte meg, hogy elmegy-e vele a bálba!? Aztán jött hozzám. És akkor jöttünk össze. Eleinte nagyon jó volt, de már együtt vagyunk több mint egy éve és...és azt hiszem megunt.
- Pedig téged elég nehéz megunni - tettem hozzá - Sajnálom Jess. Tudod nekem már akkor sem volt szimpatikus a mustráló tekintetével meg nagy odafigyelésével, mikor idejöttünk.
- Akkor kezdett megromlani a kacsolatunk... aztán egyre többet veszekedtünk... és elkezdett csalni... én hülye meg csak tűrtem!
- Pedig Jess mind a 10 ujjadra akadna egy-egy pasi. Nem értem miért pont ő... - simogatta meg a hátát Angela. - Nagyon jó lány vagy, szép és csinos, na meg okos. Megnyerő személyiséggel... legyen önbizalmad, értékeld magad és lépj tovább! - nagyon hatásos vígasztaló szavak. Biztos nagyon jól esett neki ezeket hallani. Voltak kivetnivalóim a megnyerő személyiségnél, mert Jess hajlamos volt átesni a ló túloldalára, de ennek ellenére néha imádnivaló volt.
- Köszönöm Angela... Nagyon kedves vagy.
- Figyelj, egy valamit nem értek - kezdtem el beszélni. - Ha ő csalt téged, miért ő szakított veled?
- Szóval elkezdett megcsalni, pontosan tudtam kivel és mikor, de nem szóltam egy szót sem. Szerintem az, hogy nagyon csendes lettem és eltiporható már végleg kikészítette és tett mindkettőnk érdekébe egy hatalmas szívességet... szakított velem.
- Akkor most miért vagy elkeseredve? Légy boldog, hogy megszabadultál egy ilyen tetűládától! Te jobbat érdemelsz!
- Igazad van! - ugrott talpra, mert eddig leroskadva ült a fal tövében.
- Ez a beszéd! - mosolygott Angela.
- Mi lenne ha elmennénk egy buliba? - állt elő az ötlettel én pedig meghűltem.
- Micsoda? - kérdeztük egyszerre Angelával.
- Hát... hát azt gondoltam miért ne, hiszen facér vagyok! Gyerünk.. bekell pasiznom!
- Az alatt, hogy jobbat érdemelsz nem azt értettem, hogy ugorj bele egy másik kapcsolatba Jessica. Légy észnél. Előbb lábalj kibelőle, pihenj, legyél társaságba aztán szóba jöhetnek a pasik.
- Jójó. Igaz... akkor csak menjünk ruccanjunk ki.
- Nem hiszem, hogy ezt Edward jó néven venné - húztam a számat.
- Erik simán belemenne csak... én nem vagyok az a bulizós fajta.
- És én sem... Jess könyörgöm ne akarj nekem és Angelának egy borzalmas éjszakát! - toporogtam egyhelyben.
- Naaa. Ne rinyáljatok. Elmegyünk és kész!
Hosszú csend volt, éreztem, hogy mindjárt becsengetnek a következő órámra ami történelem volt Sőt duplatöri.. fantasztikus.
- Rendben. Benne vagyok... majd korán lelépek.. - kacsintottam Jessre - Mikor megyünk?
- Holnapután péntek, majd akkor este.
- Rendben. Angela? - néztem rá könyörgő tekintettel.
- Oké... - sóhajtotta - elmegyek de egy normális helyre ahol nem cska értelmetlen dübörégs a zene.
- Megvan beszélve!
Angelával összenéztünk és felsóhajtotunk, de azért bólintottunk, majd kifele vettük az irányt.

24. rész

Fogalmam sincs miért rakosgatom fel a maradék részeket, talán, hogy enyhítsek a lelkiismeretfurdalásomon, amiért félbehagytam életemben először egy történetet.


Danielle

Rosalie nem vette zokon a késésemet, ugyanis Alice tájékoztatta erről. Kicsit siránkoztam, hogy én nem lehetek csinos koszírúslány, de megvígasztaltak a lányok, hogy a ceremónia után még lehetek szexi és kicsattanóan gyönyörű, habár a nadrág kosztümben se leszek rémronda. Végülis, lassan elindultunk, én, Rose, Alice és Audrey. Meglepő módon ő sokkal hamarabb itt volt, mert jött Alichez. Azt mondta majdnem készen van a menyasszonyi ruha... és Adam öltönye is rendben van. Ennek felettébb öröltem.
Rosalie vezetett természetesen. Az ő tűzpiros elképesztően gyönyörű Mercedesével mentünk, megtisztelve érezhettem magam, amiért ülhettem elől. Teljesen kábulatba estem, hiszen... hiszen ez egy luxusautó!! És olyanban nem sűrűn ülök... najó. Adam Bmw-je se semmi, de én a merciket mindigis jobban szerettem. Apunak van egy terepjárója, azt kifejezetten gyűlölöm mert akármilyen sima úton megy az ember a hátsó ülésen ülve végigpattogom az utat, bár az is egy szép darab. Anyu nem tud vezetni így autója sincs, Scott pedig... Scottnak pedig egy átlagos autója van. Najó Honda Accordja van az is... azt imádom vezetni. De én eldöntöttem, hogy egy Cadillacet veszek ha leteszem végre a jogsit. Ha nem félnék a vizsgától, akkor nem szüneteltettem volna, meg ha nem költöztünk volna el Londonból. Na mindegy. Forksban is letudom tenni az utolsó vizsgámat. Igen... majd. Egyszer.
- Min elmélkedsz ennyire? - zavarta meg a gondolatmenetemet Rosalie halkan, hiszen a hátsó ülésen a két A elmélyülten csipogott.
- Autókról... a vizsgámról - nevettem fel zavartan - Ne haragudj, de kábulatba estem a kocsidtól és eljutottam egészen odáig, hogy lekell tennem a jogsit végre, hogy vehessek egy álomautót.
- Mi is az pontosan?
- Még nem egészen döntöttem el, de világéletemben imádtam a Peugeotokat, hiszen apunak is volt egy 307-e és imádtam. De a naaagy hatalmas kocsikat is bírom, mint például a Cadillac Escalade.... meg... meg ilyesmik - hirtelen zavarba jöttem bár nem tudom mitől, hiszen csak autókról beszélgettünk.
- Ó hát nem a méret a lényeg - nevetett fel - Bár való igaz, egy Peugeotban jobban eltudlak képzelni.
- Igen.. hát. Hátha növök még pár centit és ha beülök egy Escaladebe akkor nem tűnök el benne.
- Nézd nem a márka, vagy a méret a lényeg, hanem, hogy szeresd vezetni és jól érezd benne magad.
- Jézusom, nagyobb kocsim lenne mint Edwardnak! - töprengtem el hangosan, Rose pedig felnevetett.
- Furcsa lenne.
Nem valami nőies témáról csevegünk - állapítottam meg magamban, habár egyszer Edward említette, hogy Rosalie szereti a kcosikat, és bütykölni is.
- Ha odakerül a sor eljönnél velem válogatni? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve. Rosalienak felragyogott a tekintete és széles mosollyal fordult hozzám.
- Hát persze! Mesés ötlet... és mikor akarod letenni a vizsgádat?
- Tulajdonképpen nem tudom... talán Adam esküvője után.
- Fantasztikus! Addig nézegetünk autósújságokat és szemezgetünk, mit kínálnak mostanság... - egészen belelkesült. Kuncognom kellett a gyerekes vidámságától.
- Persze.
- És mondd csak miért szüneteltél?
- Öm... hát, a nyomós ok az volt, hogy Ryan meghalt és nem tudtam tovább a vezetésre koncentrálni... és aztán költöztünk ide - nagyon szerettem volna ennyiben hagyni a témát.
- Ki az a Ryan? - e kérdés zökkentett ki. Hiszen senkinek nem beszéltem még róla. A hátsó ülésen ülők is elhallgattak és feszülten figyeltek. Nem nagyon hiszem, hogy tudnék róla úgy beszélni, hogy ne fakadjak sírva. Percekig ültem csendben, Rose arcát nézve.
- Danielle előző barátja - válaszolt helyettem Audrey - Aki leukémiában meghalt - fejezte be. Cullenék bólintottak és ennyiben hagytuk a témát. Az ablak felé fordulam és kibámultam rajta. Májusban vagyunk... júniusban vége a sulinak... aztán nyári szünet... augusztusban 19 leszek és akkor lesz 1 éve, hogy Ryan elment. Eldöntöttem, hogy soha többet nem fogom megünnepelni a születésnapomat. Legalábbis addig nem, amíg nyugodtan nem tudok gondolni Ryanre.

Különböző drága butikokba tereltek be a lányok és Istenemre mondom egyáltalán nem bántam. Az első üzletben megvettem a nadrágkosztümöt, a másodikban egy fehér ingszerűséget a harmadikban ami egy cipőbolt volt megvettem álmaim cipőjét. Fekete, amolyan táncos cipő... lekerekített orral, egyszóval csodás.
A három koszorúslány már más téma volt. Nekik semmi nem volt elég jó... Az esküvő után következő bulira sem találtak semmit... sem pedig magára az esküvőre koszorúslányruhát.
A 4. bolt kimondottan csak esküvői cuccokkal foglalkozott. Elmondták az elképzeléseiket, méregzöld, nem az a habosbabos ruha. Szóval csak az volt meg, hogy méregzöld.
Az eladónő türelmesen, végtelenelül kedves arccal a ruhákhoz vezetett bennünket és megmutatta az összes zöld ruhát. Kimondottan sok volt.
Aztán mondták, hogy három egyforma kellene. Na itt kicsit megszédült a nő, Rose suttogott valamit a fülébe mire újra felvidult az arca és kijelentette, hogy megoldható. Azt mondta jelenleg, nincs pont három egyforma ruha, főleg zöld színben, de tud olyannal szolgálni ami olajzöld színükben megegyeznek, formailag viszont van némi változtatás. A lányok rábólintottak, mire a szalon hátsó részéből előhozott 3 ruhát, melyel látványára egyből felcsillant a 3 lány szeme.
Rögtön bele is bújtak, természetesen méretben passzolt rájuk, tátva maradt a szám mikor konstantáltam mennyire gyönyörűek is, a sápadt tökéletesen makulátlan bőrükkel, csillogó hajukkal, magas karcsú alakjukkal. Észbontóan festettek, és azon nyomban fizettek, és vittük is a ruhákat.

A következő üzletben különféle márkázatú ruhák, leginkább koktél, estélyi és amolyan "partyruhák" voltak megtalálhatók. Na ez volt a mi butitkunk... Szétszóródtunk, és csillogó szemekkel futkostunk az öltözőbe a szebbnél szebb ruhákkal karöltve. Már csak a poén kedvéért felpróbáltam legalább 6 ruhát de végül az első mellett döntöttem. Kicsit merész volt hozzám képest, de régen eldöntöttem, hogy ez a ruha csak egyszer használatos lesz, mert Edward, hogy lefogja tépni rólam az is biztos. Igen, ugyanis szándékomban állt elcsavarni a fejét az este folyamán. Ez a ruha pedig tökéletes lesz a és rövidsége miatt, mivel kivillantom hosszú combjaimat, amikért szószerint megőrül. Azért megnéztem, hogyha lehajolok kilóg-e mindenem alóla és megkönnyebbülten sóhajtottam fel, miszerint nem. A tükör előtt forgolódtam az új cipőmben és ruhában, amikor a mellettem elsuhanó Alice megtorpant és végigmért. Kissé sztényílt ajkakkal lépett hozzám közelebb és érintette meg a ruhát.
- Te jóságos... Szent szűz az égben! - kiáltott fel - Ezt meg KELL venned! - hangsúlyozta ki - Van egy olyan sejtésem, hogy nem sokáig maradsz majd Edwarddal az esküvő utáni buliban..
- Hmm... - erre egy hümmögésnél és vigyornál többet nem voltam hajlandó mondani.
- A cipőd nem megy hozzá...
- Ugye? - fordultam vele szembe - Énis ezt néztem...


- Igen, szerintem benézünk még egy cipőboltba is. Úgy tűnik itt mindenki megtalálta a maga ruháját - válaszolta Alice mosolyogva.
- Mutasd Tündérke, te mit találtál? - kérdeztem teljesen felvillanyozva és mutattam a kezében tartott ruhára.
- Várj, egy perc és felveszem... - rohant be a fülkébe, és 5 perccel később ki is lépett. Gyönyörűen festett rajta az a kék ruha. Tényleg gyönyörű volt... nem hiszem, hogy tudtam volna mást mondani rá - Gyönyörű vagy Alice!


- Köszönöm, te is mesésen nézel ki - mosolygott rám. Viszonoztam a gesztust.
- Azt hiszem csak én veszek olyan ruhát, ami nem túlzottan estélyi stílúsú...
- Ne hidd drága hugom... ne hidd, hogy te vagy az egyetlen - libbent mellém Audrey és mutatott fel egy fekete mini ruhát ami az enyémre kicsit hasonlított és egy orgonalila ruhát aminek mell alatt egy fekete masni volt megkötve. - Melyiket? - tartotta fel egyenként a ruhát. Alicszel egyszerre böktünk a lila felé.
- Akkor mégis csak Te leszel az egyetlen - vigyorgott rám és ő is bement felpróbálni a ruhát.

- Megkeresem Roset és lenyűgözöm az alakommal - nevettem fel és elsétáltam a ruhák között. Mereven előre néztem, hogy ne essek kísértésbe és akasszak le még pár ruhát. Hamar megtaláltam Rosaliet, láttam kibukkanni a szőke haját egy sor ruha mögül.
- Danielle? - meresztett felém nagy szemeket... - Mi a... ? Te meg... ? Le akarsz körözni? - nevetett végül fel - Szebb leszel, mint én!
- De szerényebb sosem leszek nálad, az holt biztos - sóhajtottam fel, majd mosolyogva elvettem tőle a ruhát. - Ú basszus te beszélsz? Ezt akarod megvenni? Te fogsz engem lekörözni méghozzá jó sokszor - mondjuk ebben egy pillanatig nem kételkedtem, nem láttam még szebb nőt/vámpírt Rosalienál.
- Ne túlozz ez még visszafogott is - mosolygott és karon ragadott. - Gyere felpróbálom... úgylátom ez a méretem.. és képzeld.. levan értékelve.
- Mert?
- Utolsó darab senkire nem jó, mert kisméret.
- Hanyas ez, XS-es? - nevettem fel, majd látva önelégült arcát ledermedtem. - Xs-es? - döbbentem le. - Te kis darázsderekú - motyogtam az orrom alatt és betuszkoltam egy próbafülkébe. Nem vett nagy időt igénybe, hogy kilépjen a fülkéből és kezdetét vegye az irigykedések sora. Alice és Audrey jómagammal együtt, kezdtük úgy érezni, hogy... mi már nem is vagyunk olyan csinosak, szépek és szexisek.
- Vedd le de rögtön! - szólt rá Audrey.
- Annyira rossz nem lehet... miért? - döbbent meg Rose.
- Butus olyan gyönyörű és szexi vagy, hogy legszívesebben kikaparnám a szemedet - nevetett fel a nővérem. - Vegyük le a ruhákat és fizessünk.
- Hmm... határozottan jól áll a piros Rosalie - karoltam át a derekát és néztünk egyenesen a tükörbe.
- Milyen hosszú lábaid vannak! - nézett rám én pedig zavaromban nem tudtam mit csináljak.
- Köszönöm. Tényleg, jól esik ezt hallani. Na de a tieid... Krisztusom, felülmúlhatatlan vagy - nevettem fel és játékosan megcsapkodtam majd visszamentem a fülkébe, hogy visszavegyem a ruhámat.
- Lehet, hogy igaza van a lányoknak... túl szép ez a ruha... megveszem - suttogta magának a szőkeség, majd visszament átöltözni.