27. rész

Nos... itt lenne a következő rész, és mivel nem erősségem a részek témájához megfelelő képet találni, csak fogtam és kerestem egyet Robertről. :D A legutóbbi film amit láttam tőle - félig - a Vizet az elefántnak volt és az az 50 perc felettébb elnyerte a tetszésemet. És sokkal jobb karakter, mint Edward. Ezzel szerzek magamnak egy pár rossz pontot, de minden szempontból megnyerőbb karaktert játszik ebben a filmben. :) Na de ez csak az én személyes véleményem.
Na csók mindenkinek. :)




Elaludtam. Igen határozottan aludtam. Mert csakis álmodni tud olyat az ember, hogy semmiféle előzmény nélkül születik 6 gyereke (egy szülésből) és egy öregnő a felesége/férje vagy kicsodája. Aztán meghaltam... de így egyszer csak. Aztán megint éltem valami tengerparton... sok-sok férfivel körülvéve... és a 6 gyerekemmel amiknek nem volt behatárolható a neme.
Éjfélkor ébredtem fel. Kiráztam magamból az álmot, felálltam és elmentem a wcre. Mire visszaértem, már Edward fogadott elterülve az ágyamon.
- Megérezted, hogy felkeltem? - kérdeztem és megpusziltam az arcát üdvözlés képpen.
- Nem. Figyeltelek az egyik fáról. Nem akartam bejönni, mert a hidegségemtől felkeltél volna. És amilyen mélyen aludtál és nem hallottad meg, hogy kényelmes odút varázsolok faágakból.... úgy gondoltam fáradt vagy - miután elmondta ezeket ő is megpuszilt viszonzásul.
- Óh. Hát a lényegre tapintottál. Nem történt semmi olyan dolog ami fizikailag kifáraszhatott volna, mégis olyan kimerültnek éreztem magam anyuval való beszélgetés után, hogy fél 7kor az ágyba zuhantam. Szó szerint - elismerően bólintottam és befeküdtem Edward mellé.
- Miről beszélgettetek?
- Nem mindegy, úgyis kiolvastad anyu fejéből!? - nevettem halkan.
- De a te szádból akarom hallani és a te verziódat.
- Nincsenek verziók Edward. Kezdtem túl önző lenni és figyelmeztetett. Jól tette. Annyira csak magammal foglalkoztam, hogy nem vettem észre mik történnek körülöttem. Tudtad, hogy Angela és Erik összejöttek? Én egy hete tudtam meg. És azt sem vettem észre, hogy Jess napok óta szomorú és tetteti a vidámságot. És azt sem vettem észre, hogy az anyám lehangolt amiért kevés időt töltök vele. És a családdal. Szóval amellett, hogy beleszerettem egy vámpírba, ezeket észre kellett volna vennem, ezen változtatnom kell. Szóval neharagudj édes de mostantól nem csak veled fogom tölteni a szabadidőmet - vigyorogtam rá. - Ami azt illeti Jessica vígasztalása érdekében és, hogy lezárja Mike-os korszakát elkell mennem vele bulizni.
- Nagyon úgy tűnik, hogy nem sok kedved van hozzá. Ne is haragudj. Édes - hangsúlyozta ki. - Ami azt illeti, szerintem nem lettél önző. De én elfogult vagyok és velem törődsz.
- Mi finomat ettél? - kérdeztem témát váltva, termélszetes hangon és a haját birizgáltam. Óvatosan a kezem után nyúlt és kiszedtre a hajából. Dacosan néztem a szemeibe fújtattam egyet és beletúrtam a hajába. Felsóhajtott és hagyta, hogy játszak a tincseivel.
- Mi finomat ettem? - kérdezett vissza percekkel később. - Öö. Azt hiszem a hatalmas felhozatalból a jávorantilop és az elmaradhatatlan hegyi oroszlán volt a legjobb. Igen kimagasló volt a vérük íze.
- Azta legközelebb hozz nekem is. Most lehet hülyeséget kérdezek, de ha nem dobog a szíved, szóval elviekben vérednek sem kéne, hogy legyen. Szóval... neked nem dobog a szíved. Van ... véred?
- Nem tartom hülyeségnek. Van vérem igen. Elgondolkodtam már én is azon, hogy nem dobog a szívem nincs mi pumpálj a vért, mégis van vér... vér folyik az ereimben. Elég logikátlanul vagyunk mi vámpírok összerakva. De ha azt nézzük, hova tűnjön a vér a testünkből?
- Na igen. Ti vámpírok nagyon bonyolult teremtmények vagytok. Na... szóval. Ha nem megyek el abba a buliba megsértődnek. De ha elmegyek anyunak rosszul fog esni. Megígértem neki, hogy tartunk egy közös napot...
- Figyelj. Lizával töltöd a suli utáni napodat.... szóval, hogy este 7-ig. Elkészülsz és elmész a lányokkal bulizni. Megbocsáss, de nem hiszem, hogy jólfogod magad érezni...
- Hogy te milyen jól ismersz - sóhajtottam fel.
- Ésss. Hazajössz 11-12 felé, tudom, hogy tovább nem bírnád, és a többi idő reggelig az enyéééém.
- Bizonyááám - bólintottam hosszan és szájon csókoltam. Ezzel elvoltunk egy ideig, majd lementünk a nappaliba a vámpírnépséghez. Apu karjaiba rohantam, más szóval elsétáltam hozzá megölelgettem és a térdére ültem.
- Papikáááám.
- Dani?
- Nincs semmi. Hamar lefeküdtem és most felkeltem. Régen láttalak. Mindig csak reggel két percre, mert sietek, mire hazaérek meg már nem vagy itthon. És mik ezek a túlórák? -. förmedtem rá.
- Igen apa, csak nem megcsalod anyut a titkárnővel? - viccelődött Scott, mire anyu leütötte. Szép finoman.
- Vicces vagy fiam, nagyonis. De nem. Olyan ügyem van, hogy a férfi elég nagy bűnöző, még Londonból rengeteg a papírmunka, és hát sokat kell dolgoznom azzal, hogy jó fényben tüntessem fel és kitudjam hozni a börtönből.
- Értem apa. Szóval egy bűnözőt szabadítasz fel a börtön alól. Ez egy igazán becsületes szakma...
- Danielle ne legyél ilyen cinikus. Néha napján szeretem az állásomat. Ilyenkor nem, de ha nem segítek bajba kerülhetek. Nem akarok velük ujjat húzni. Végülis nekem nem lenne semmi bajom, de aztán biztos valahol szerepelne a rejtélyes eltűnésük... És szóval elég sokat is fizetnek.
- Van elég pénzünk....
- Persze. Három évszázad elég volt arra, hogy gyűjtögessek. Szóóóval...
- Nincs szóval. Nem akarok semmit, csak alig látlak és gondoltuk lejövünk.
- Ahelyett, hogy fent enyelegnétek, lejösztök a családhoz? - kérdezte elképedten Scott.
- Scott kezd elegem lenni belőled. Mi ez a hangnem? Én mikor cukkollak? És nem enyelgek Edwarddal. Szimplán szeretem. Oly nagy bűn ez? Nem. Akkor fogd be a pofádat és használd másra...
- Ne húzd fel magad hugi, viccelek.
- Hát nagyon vicces vagy. Nagyon-nagyon. Jaj anyu - kaptam észbe - Mégsem mondom le azt a bulit.... de veled is leszek. Csak 7 körülig.
- Nekem megfelel - mosolygott rám melegen. - Vidd magaddal Edwardot!
- Testőrnek? - nevettem fel. - Nem viszem. Dübörgő zene, részeg fiatalok, idegesítő fiatalok.... nem viszem Edwadot magammal. Voltál valaha ilyen helyen Cullen? - néztem felé.
- Ne hívj így, nem jó a te szádból így hallani... - hadarta el, felvontam a szemöldököm és folytatta. - Fiatalabb koromban jártam egy helyen egyszer de nagyon rajtam volt a megölöm ezeket gondolat és gyorsan le is léptem.
- Na bennem is ez a gondolat lesz. Azért jó lesz ha a közelben maradsz, mert nem akarok egyedül hazasétálni. Félelmetes errefelé a sötétben.. Sőt szerintem Port Angelesbe vagy Seattlbe megyünk, nem hiszem, hogy Forksban van szórakozóhely.
- Aaaaa könyvtárra gondolsz Dani? - mosolygott rám apu, mire felnevettem.
- Nálam a szórakozóhely igenis a könyvtár, vagy könyvesbolt, nem a disco. Szóval igen apa eltaláltad!
- Akkor tudom, hova viszlek legközelebb szórakozni - nevetett fel mellettem Edward.
- Hát igen. Nem megyünk ki a teraszra? Úgysem alszom már el.
- Menjünk - kezdett terelgetni Edward a derekamnál fogva.
Kint leültünk az asztal körüli székekre és bámulni kezdtük a csillagos eget. A tücskök, szöcskék és mindenféle undorító bogarak muzsikáját hallgattuk. Ha engem kérdeztek, nekem felállt tőle a szőr a karomon, de egy kis idő után megszoktam. Nem is volt olyan meleg mint gondoltam, így bekiabáltam egy takaróért. Anyu hozott ki egy jó vastag plédet és azt magam köré tekertem. Edward megpuszilta a homlokomat, én pedig a vállára hajtottam a fejemet.
- Mikor is lesz ez a hatalmas nagy parti?
- Péntek este.
- Remek. Akkor holnap mit csináljunk?
- Rád bízom. Kezdem unni az itthonülést. Vagy az Edwardszobájában ülést.
- Igen én is. Mi lenne ha a hétvégén elmennénk valahova?
- Edward az előbb, még a holnapról volt szó, most meg ugrunk a hétvégéhez és utazáshoz?
- Tudom, hogy hétfőn és kedden nem lesz suli, mert értekezlet lesz a tanároknak.
- Egésznap?
- Jó, mindkét nap az első két óra lesz megtartva, de íratunk Carlisleal igazolást.
- Remek ötlet. Hova menjünk?
- Az olasz tengerparton van egy házam.... elég sivár terület, nincsenek ott emberek. Talán a bőröm csillogását senki nem venné észre.
- Elakarsz vinni az olasz tengerpartra? 4 napra? Csak mi ketten?
- Előrehozott nyaralás... sőt igazolás sem kell, megbeszélem az osztályfőnökeinkkel.
- Mit mondanál nekik?
- Az igazat.
- Mégpedig? Nyaralni megyünk?
- Igen... kis ezzel-azzal vegyítve.
- Ezzel-azzal? Edward te titkolsz valamit! Látom a sunyi fejedből...
- Nincs is sunyi fejem! - kezdett hevesen tiltakozni.
- Ismerlek, nem tudsz átverni. Majd mondd el egyszer, oké?
- Oké... - suttogta és szorosabban ölelt.
- 4 nap? Olaszországban? Istenem, álmodom... - motyogtam majd Edward nyakához hajoltam és finom csókokat hintettem nemes testtájára.

Innentől kezdve valahogy filmszakadás. Olyan kicsit, mintha részegre ittam volna magam, holott nem ittam egy kortyot sem. Lehet, hogy Edward Cullen részegített meg engem. Azt hiszem ezen már nem kell csodálkoznom. Valahogy meglett írva, hogy ő lesz egyszer a mindenem. És bármennyire is nehéz elfogadnom az ezzel járó körülményeket mégsem tudok ellene tenni. Mondjak egy titkot? Valójában nem is akarok ellene tenni. Mert boldog vagyok. Igen. Jelen pillanatban nagyon is boldog vagyok.