21. rész

Sziasztok!

Ismét itt vagyok, tartom az időhatárt, ti meg nem a kommentárírást na de sebaj, talán majd most.

Remélem mindenki kimegasztározta és kixfaktorozta magát mostanra : D Mondok pár személyes kedvencet, csak hogy megcáfolhassatok engem vagy egyetérthessetek velem.

Megasztár: Kökéééény Attila és Lakatos Yvette. Bár utóbbi most kezdi magát utólérni, eddig szar volt és végre elkezdett fogyózni : D Attila meg egy tünemény, imádom és tisztességes családapa. A többi szereplőtől én nem vagyok elájulva. :\

X Faktor: Juj hát Takács Nikolas egyértelműen viszi a pálmát, helyes, okos, tehetséges. Az édes hármas tulajdonság mely együtt jár. Mindig is ilyen pasira vágytam és vágyok most is és remélem Isten ilyet fog elém sodorni. Nagyon könnyen tudnék szerelmes lenni egy ilyen fiúba.
Shodeinde Dorka, őt is imádom, nagyon szimpatkus lány, bár lehet, hogy nincs akkora hangja mint a másik kedvencemnek Janicsák Vecának. ;) De mindketten szépek és jól teljesítenek. : D ez a fő. A többi meg.. nem rossz vagy úgy vagyok vele, mit keresnek ott pl Király L. Norbert aki nagy fazon de miatta kiejtette Ildikó Leot akir imádtam. :@ És ez nem érte meg. Nem értem Normbertben hol van az az az elveszett tehetség. Talán sehol, azért vna elveszve. (: Na de mindegy.

Ennyit rólam, itt a rész.
csóóók. :)


Danielle

Felverekedtük magunkat Edward szobájába. A lépcsőn felfelé menet nekilökött a falnak és megcsókolt. A kuncogó Emmettet útközben nyakon vágtam, mert épp mellettünk mentek el Rosalieval együtt.
- Ne légy bunkó Emmett - torkollta le Rose majd hallottuk a hangos cuppogásokat.
- Menjünk be, mielőtt meghallom Jaspert... azt hiszem nem akarok fültanúja lenni az egésznek.
- Én Emmett miatt jobban aggódnék - válaszolta Edward pár csók között. Kioldalaztam az öleléséből és beszaladtam a szobájába. A szófa .. a fekete bőr szófája nem hiszem, hogy alkalmas lesz, de teljesen mindegy, ha kell a földön fogjuk csinálni. Teljesen elrettentem magamtól és kétségbe is estem. Úristen mire készülök?
- Te Edward - hagytam egy kis szünetet, hogy rám figyeljen. Odajött, magához húzott és a nyakam kezdte kényeztetni. Irtó jó érzés volt. - Edward... nem túl megszervezett ez az egész? Nem olyan spontán...
- Ne törődj vele - folytatta amit elkezdett.
- Nem túl korai?
- Most miért kételkedsz bennem? - mormogta, de nem hagyta abba.
- Ahh - egy nagyon érzékeny pontom találta meg. - Én... Jesszus - szisszentem fel. - Semmi, vedd úgy, hogy meg sem szólaltam - bólintottam, elléptem előle levettem a felsőm és újra megcsókoltam.
- Ez egyre jobban tetszik.
- Azt eltudom képzelni - elkezdtem kibombolni az ingét.
- Danielle...
- Sok a duma Edward. Használd másra a szádat! - kacérkodtam vele és halkan felkuncogtam.
- Te... te nőőő! - nevetett, és felkapott az ölébe. Felsikkantottam, majd nevettem és hopp már a kanapén találtam magam. Felettem Edward volt és elkezdte lehúzni a nadrágom. Iparkodtam az ingjével, de mivel túl aprók voltak a gombok és nekem túlságosan remegett a kezem lehúztam róla, mintha csak egy póló lett volna rajta. És volt is egy alatta. Azt is levettem és istenem nem láttam még ennél gyönyörűbb, kidolgozottabb, szexisebb felsőtestet. Nem az az atomkigyúrt de... bővélkedett azért izommal. Végigcsókoltam a mellkasát ... aztán... pillanatokon belül egy kiáltást hallottam. Elkezdtem vigyorogni.
- Csak nem Emmett?
- De... igen..
- Most is bevan kapcsolva a te kis képességed?
- Isten ments, hogy lássam őket - nevetett, majd a lábamat a vállára dobta és ...


Mivel Edward vámpír és tökéletes a látása a sötétben is, nem volt szüksége lámpára vagy csillárra vagy hasonló dolgokra. Az egyetlen ami egy kis világítást szolgáltatott nekünk az a Hold volt. Ő volt az egyetlen szemtanúja annak amit percekkel az előbb műveltünk. Boldog mosoly függött az arcomon, Edward feküdt mellettem és az ujjammal a hasán köröztem. Nem mondom, hogy minden szuperjól ment... Edward összetörte a berendezést azt hiszem ennek a szófának annyi, és énis biztos ékesebben lettem pár színes folttal. Ránéztem az arcára feljebb kúsztam és hosszan megcsókoltam. Úgy éreztem mondanom kellene valamit, de egyszerűen nem akartam elrontani a pillanatot. Edward kisfiúkat meghazudtalóan viselkedett. Lekúszott hozzám, nyüszögött egy sort és hozzámbújt. A kezével átölelt és a nyakamba fúrta a fejét. A hátát simogattam és borzasztóan elégedettnek éreztem magam. Azt hittem rögvest elsírom magam a boldogságtól, de csak visszatudtam gyűrni a könnyeimet. Egy vékony kis lepedő takart be minket, de pillanatokon belül éreztem, hogy lecsúszik rólunk. Hogy véletlenül, vagy direkt azt nem tudom, de éreztem Edward gyengéd puszijait a fülem tövénél, majd a nyakamon.
- Nem tudok betelni veled - suttogta és nem hagyta, hogy válaszoljak. Rögtön betapasztotta a számat egy csókkal. Csók közben felkuncogtam és magamra húztam Edwardot.
Mondanom sem kell, hogy egyre boldogabb voltam és még szerelmesebb.
A házban csend honolt, és szerintem mindenki hallotta hogyan teljesedik be a szerelmünk.

***

Másnap reggel, pontosabban délben teljesen kába voltam amikor felkeltem. A szoba különböző pontjaban voltak fellelhetők a tegnap viselt ruhák és cipők, a kanapé levolt szakadva és a karfája és levolt tépve. Ez eszembe jutatta a tegnap este és hajnalban történteket amitől vidám mosoly terült el az arcomon. Végignéztem magamon és azt vártam, hogy mindenhol kék zöld foltos leszek, de nem... egyáltalán nem. Nem fájt semmim és később a fürdőszobában vettem észre pár szívásnyomot a nyakamon és vállam környékén. A combomon volt pár zöld folt, de az holnapra elmúlik...
Sosem voltam az a gyorsan megkékülős fajta.
Visszamásztam az "ágyba" betakaróztam és tovább lustálkodtam. Tudtam, hogy Edward lent van és nem akartam csak úgy leállítani lepedőbe csavarva... és féltem, hogy ha lemegyek szembesülök a kíváncsi-elismerő tekintetekkel. Lelkiekben erőt gyűjtöttem, hogy ha ma képes vagyok oda lemenni akkor Emmett rögtön kérdezősködni fog, és Emmett nem a tapintatosságáról híres. Aztán tudtam, hogy Jasper előtt - és az egész Cullen família előtt - égni fogok mint a rongy de vállalom a következményeket. Edwarddal valami fantasztikus volt és szavakkal le sem tudom írni. Vigyorogva forgolódtam az ágyban, majd hirtleen nyílt az ajtó, nyakamig húztam a lepedőt és imádkoztam, hogy Edward legyen az. De nem... Alice volt és Rose. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Halihó - mosolyogtak rám mind a ketten.
- Na... hogy telt az éjszakád? - kérdezte rögtön Alice és levetődött mellém. - Ó.. azt hiszem nagyon jól! - válaszolt a saját kérdésére. - Leszakadt a kanapé... Rose... azta!
- Alice hagyd már, zavarba hozod.
De nem... nem éreztem, hogy vörösödnék, vagy akármi. Sőt büszke voltam. Szentséges Szűz az égben! Teljesen kicserélődtem.
- Lehetne egy kérdésem? - kezdtem neki, na és most kezdett nagyon melegem lenni, vagyis kezdek elpirulni.
- Hajrá - ült le mellém Rose is.
- Nagyon... hangosak voltunk? - húztam össze a szemöldököm és néztem fel félve.
- Ami azt illeti hallottunk mindent, a szuuupppperhallásunknak köszönhetően, de szerintem egy ember is lekövetkeztette volna, hogy mi folyik idefent.
- És... mondjátok Carlisle és Esme is hazajöttek? És most is lenn vannak?
- Nem ők Williamnél éjszakáztak és még ott vannak.
- Ó.. Hála Istennek! - néztem fel a plafonra - Egyébként... én is hallottam egy s mást - vigyorodtam el ördögien.
A két lány felnevetett.
- Meghiszem azt! - dőlt el mellettem Rose. - Jézusom. Emmett most nagyon bevolt indulva..
- Cöh... Jasperről nem is beszélve!
- Tényleg... tudtad, hogy Te okoztad az egészet? - kérdezte Rosalie jól megnyomva a "te" szót.
- Igen és sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam.
- Ne butáskodj ez egyáltalán nem volt kellemetlen számunkra. Bár tény ami tény, elég furcsa helyzet alakult ki nálatok, és elég egyértelműen a tudtukra hoztuk, hogy nem sakkozni jövünk haza, de azt hiszem ez mind megérte. Jasper agyát annyira elöntötte a kéj, hogy most ha egy embernő lennék nem hiszem, hogy túléltem volna épp gerinccel - kuncogott fel sokat sejtetően. - Teljesen... állatias volt.
- Így van... Emmett is irtóra ... wááh ha rágondolok még most is beleborzongok! - mosolygott elégedetten Rosalie. Énis rájuk mosolyogtam majd lenéztem magamra.
- Jó. Oké. Már azon kezdtem gondolkodni, hogyan merészkedjek le közétek, ugye a tegnap nálunk történtek után meg az itt történtek után, meg egy lepedőbe csavarva egészen érdekesen néznék ki.
- Tényleg hogy fest a tested? Jól vagy? - kérdezte érdeklődő tekintettel Alice.
- Persze - nevettem fel - Egy karcolás sincs rajtam. A combomon találtam két zöld foltot dehát Istenem... Egyáltalán nem érdekel.
- Hát ezt örömmel hallom! - lépett be Edward. - Kezdtem aggódni, hogy maradandó kárt tettem benned
- Igen... még jobban beléd szerettem. Ez nem eléggé... maradandó kár? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Tulajdonképpen ez nem kár - rázta a fejét vigyorogva. Odajött és megcsókolt majd kifelé indult. - Lemegyek. Majd... gyertek.
- Alice... hoznál nekem pár ruhát amit felvehetek mára? - kérdeztem félve pillantva rá. Válaszul elmosolyodott.
- Ó hát persze! Gyere és válogass!
- Igen... van miből - tette hozzá Rosalie. Felálltam, szorosan magamra csavartam az anyagot és kiléptünk Edward szobájából.

1 órával később értem le a nappaliba a lányokkal együtt. Egyből étellel kínáltak, vagyis Edward mert csinált nekem omlettet. Irtó aranyos volt tőle, és ha belegondoltam akkor igazán éhes is voltam... és fáradt. Nem volt nekem elég az a pár óra alvás. Aligyhogy elkezdtem enni, Emmett már le is ült velem szembe és vigyorogva nézett és hallgatott. Egy ideig nem zavartattam magam, gondoltam volt olyan udvarias, hogy megvárja amíg végzek. Én pedig próbáltam minnél hosszabbra elnyújtani a reggelimet, de aztán zavart, hogy olyan furcsán méreget ezért felpillantottam rá.
- Tessék, csak kérdezz bátran Emmett - dőltem hátra és sóhajtottam fel.
- Először is. Ami érdekel... - lelkesült be, rátámaszkodott az asztallapra és bizalmasan közelebb hajolt. Mind ott voltak a közelben, főleg Edward ő ugrásra készen állt, hogyha túl zavaró és tolakodó lenne a kérdése akkor elráncigálja onnan őt. - Khm... - szemérmetlenül vigyorgott rám. - Igaz az, hogy szex után... a nők... kielégülten... jobban tudnak aludni? - úgy kérdezte, mintha az ételről lenne szó amit eszek. Neki ez természetes volt és jóformán egy szimpla kérdés. Csak, hogy az én magánéletemről van szó és zavarbaejtően erősen nyomta meg a kielégülten szót. Mégis ezt a kérdést én úgy tudtam be, hogy ennél rosszabra is számítottam. Például meséljem el, hogy az emberi nő hogy éli át az orgazmust vagy valami hasonló, de erről eddig szó sem esett. Láttam a szemem sarkából, hogy Edward megmoccan, de közelhajoltam elkezdtem mosolyogni Emmettre és válaszoltam.
- Igaz az... hogy minden férfivámpír egyfajta medveüvöltéssel jelzi a kielégülést? - vágtam vissza mire megmerevedett az arca. Pár pillanat múlva feloldódótt és hátra dőlt.
- Okos lány vagy te Danielle.
- Erre már hamarabb is rájöhettél volna. És amúgy a kérdésedre válaszolva... - kezdtem elmélyült hangon, csak hogy a hatást fokozzam és álltam fel az asztaltól, elindultam Edward felé és rámosolyogtam. - Határozottan mélyen aludtam - megcsókoltam Edwardot, visszanéztem Emmettre önelégülten elmosolyodtam, a döbbent csend pedig elégedettséggel töltött el. Mielőtt kiléptem volna a házból hallottam Edward harsány nevetését, amitől nekem is mosolyognom kellett. Elloptam Eddie fiú autóját és hazafuvaroztam magam.